Célunk, hogy menővé tegyük a gyermekvállalást – Novák Katalin a Mandinernek

Sok országban próbálkoztak már a népességfogyás megállításával, de a legtöbben nem jártak sikerrel. Nekünk miért fog sikerülni?

Mert nincsen más választásunk. Az európai országok nagy része szőnyeg alá söpri ezt a problémát, mi nem ezt tesszük, szembenézünk vele. A népesség önpótló képessége gyenge minden európai uniós országban, ugyanis a népesség növekedésének jelenleg egyetlen forrása a migráció. Nincsenek már olyan európai országok, ahol elég gyermek születne a népesség fenntartásához, a növekedésről nem is beszélve. Nem foglalkoznak azzal, hogy a fiatalok miért nem vállalnak gyermekeket. Azt gondolják, ezzel kapcsolatban nincs mit tenni, ezen nem lehet változtatni. Mi azonban úgy véljük, hogy az a nemzet, amely ezzel a problémával nem néz szembe, csak felteszi a kezét, az a teljes önfeladás útjára lép. Ezt a problémát meg szeretnénk oldani, és meg is fogjuk oldani, folyamatosan az akadályozó tényezőket vizsgáljuk és igyekszünk minden segítséget megadni a gyermekvállaláshoz. Persze a különböző kormányzati eszközök mellett ehhez még másra is szükség van, de én optimista vagyok, mert a magyar alapvetően egy családszerető, családcentrikus nemzet, a potenciál ott van bennünk.

Mik a legnagyobb akadályok, mégis miért nem születik elég magyar gyerek?

Az első számú probléma a gyermekvállalási időpont kitolódása. Habár biológiailag ugyanaz maradt a termékeny időszak, a modern kor életmódja inkább abba az irányba tereli a fiatalokat, hogy később vállaljanak gyermeket. Megfordult a sorrend: először karriert építenek, és csak utána alapítanak családot.

és emiatt sokan elkésnek. Mindemellett ott van akadályként a párválasztás nehézsége, a párkapcsolatok stabilitásának a hiánya. Ezekben ugyan nehezebb segíteni, de más területeken viszont igyekszünk a lehető legtöbb eszközzel támogatni a fiatalok családalapítását: otthonteremtés, anyagi segítség, a munkavállalás és gyermekvállalás összeegyeztetése. Hamarosan elindul a családi nemzeti konzultáció is, amellyel szeretnénk a további családbarát intézkedések irányát a magyar emberekkel, fiatalokkal, édesanyákkal, édesapákkal és nagyszülőkkel közösen kijelölni. 

Orbán Viktor 2030-ig tervez. Mit akar a kormány addig elérni ezen a területen?

Demográfiai folyamatokról nem lehet egy-két év távlatából beszélni, de 2030 remélhetőleg ezen a területen is egy mérföldkő lesz nálunk. Addigra a gyermekvállalási mutatóinkat szeretnénk az önfenntartáshoz szükséges szintre emelni. Negyvenszázalékos emelkedésre van szükség. Természetesen ez egy nagyon ambiciózus célkitűzés, de mi nem vagyunk kishitűek, ez egy ambiciózus kormány. Ha hozzáteszem, hogy öt év alatt ez a mutató húsz százalékkal nőtt, máris biztatóbb a kép.

Az anyagi ösztönzőkön túl milyen egyéb eszközökkel igyekszik a kormány elérni ezt a célt?

Én semmiképp nem becsülném le az anyagi ösztönzőket, ugyanis a támogatások szinten tartása és növelése pozitív korrelációt mutat a gyermekvállalási kedvvel. De értem, hogy most ne erre koncentráljunk, valóban erről beszélünk a legtöbbet. A szemléletmód alakításával és neveléssel is lehet hatni a gyermekvállalási kedvre, de ezekbe a kormány direkt módon nem avatkozik be. Indirekt módon ugyanakkor segíti, hiszen ha egy jó gazdasági környezet hatására nagyobb anyagi biztonságban élnek a párok, ez pozitívan hathat a párkapcsolatok stabilitására és ezáltal a gyermekvállalási kedvre is. Az elmúlt időszakban Magyarországon másfélszeresére nőtt a házasságkötések száma és folyamatosan csökken a válások száma. Míg 2010-ben száz házasságkötésre közel 67 válás jutott, addig 2017-ben ez a mutató már csak 36 volt.

Nagyra tartom a nem kormányzati munkát is, azaz a családszervezetek, egyházak és helyi közösségek erőfeszítéseit. A gyermekvállalási kedv bizonyos értelemben mindig trendeket követ, ezért fontos, hogy közösen menővé tegyük a gyermekvállalást és a családalapítást. Szerintem jó úton haladunk, mert a magyar emberek szeretik a gyermekeket, szóval visszatérve még kicsit az első kérdésre: tényleg van esélyünk!

A gyermekvállalás ösztönzése kapcsán a racionális érvek mellett próbálnak majd hatni az érzelmekre is?

A nyugati típusú társadalmakban már nem racionális indokok szólnak a gyermekvállalás mellett. Sok kutatás szerint ez is az egyik legfőbb oka az alacsony gyermekvállalási kedvnek. A fejlődő országokban, mint például Afrikában még mindig a gyermekvállalás jelenti az életbiztosítást, mert hosszú távon a gyerekek tartják majd el a családot, tehát megvan a racionális magyarázat is. Míg ma Magyarországon lehet, hogyha valaki oszt, szoroz és kiszámol mindent, akkor a végére a matek úgy jön ki, hogy a gyermekvállalás a kényelmes életmódot kockáztathatja. Emiatt értékelődik fel az érzelmi alapú döntés szerepe. Mégiscsak úgy vagyunk összerakva, hogy tovább szeretnénk adni az életet, valahol a szülők önmaguk folytatását is szeretnék látni a gyermekeikben. Ez az ösztön megvan, ez szólal meg egy bizonyos életszakaszban is. Erősíthetik ezt, a kihívások mellett, a gyermekvállalás szépségeit is bemutató családbarát kampányok. Ebben is lehetünk példamutatóak, egy kormányzatnak ez is lehet a feladata.

Indítanak is majd családbarát kampányokat?

Igen, épp a napokban jelent meg az a kisfilmünk, amely a családbarát kampány részeként a fiatalokban felmerülő a dilemmákról szól, hogy egyáltalán alkalmasak-e a szülői létre, meg tudnak-e birkózni az ezzel járó kihívásokkal, megállják-e majd a helyüket, van-e bennük elég felelősség? Ezeken túl arra is kitér a kisfilm, hogy a gyermek megérkezésével hogyan alakulhat át az ember élete. Ezek legitim kérdések, és mi ezeket próbáljuk feszegetni, körüljárni az új kampányunk első lépéseként. Szerintem szerethető, vicces, de semmiképpen sem egy rózsaszín világot bemutató filmet készíttettünk.

A gyermekvállalás ösztönzése kapcsán van Magyarország előtt egy mintaállam, vagy a magyaroknak kell feltalálni a spanyolviaszt ebben a kérdéskörben?

Abban a nehéz helyzetben vagyunk, hogy mintaállam nincs. Nem ismerünk olyan generálisan sikeres történetet, amit egy az egyben átültethetnénk.

És ez nem ijesztő kicsit?

Inkább inspiráló. Ráadásul nehéz is lenne bármit is pontosan átvenni, mert olyannyira különböznek az egyes nemzetek. Teljesen más egy magyar, mint egy svéd vagy japán. Nem biztos, hogy ugyanazok a dolgok működnének. Itt van például a CSOK. Magyarországon az embereknek fontos a saját tulajdonú otthon. Ez a nyugati világban egyáltalán nem jellemző, nem is gondolkodnak abban az emberek, hogy saját lakásuk legyen. Egy mai magyar fiatal ugyanakkor rendkívül fontosnak tartja, hogy idővel saját otthonban élhessen, ezért is támogatjuk ilyen erősen az otthonteremtést. Vannak azért jó külföldi példák. Ott vannak a lettek, akik nagyon szép eredményeket értek el, sokat emelkedtek a gyermekvállalási mutatók, pedig nagyon rossz helyzetből indultak.

Sok mindent átemeltünk a francia gyakorlatból, ugyanis Európában még mindig a legmagasabbak közé tartoznak az ottani gyermekvállalási mutatók, de ennek azért nagyrészt már a bevándorlók képezik az alapját. Ezen felül ott is egy családbarát adórendszert alakítottak ki, de azt később – a baloldali kormány alatt – felszámolták. Ugye ismerős? Itthon is ezt történt 2002 és 2010 között. Mi lényegében minden országot figyelünk, még visszamenőleg is, hogy voltak-e valahol, valaha jó gyakorlatok. Ha nem is lehet egy az egyben átvenni modelleket, azért lehet csipegetni, és ezt is tesszük.

A népességfogyás megállításával kapcsolatban van, ami Magyarországnak kedvez?

A kormányzati stabilitás. Nehéz életre szóló döntést hozni úgy, hogy a családpolitika, a támogatások négyévente változnak. Ha azonban stabilitás van, kiszámíthatóság, anyagi és fizikai biztonság, akkor úgy könnyebb elhatározásra jutni a gyermekvállalás mellett. Ilyen szempontból jobb a helyzetünk, mint bármely európai országban, ahol nagyobb politikai instabilitásról beszélhetünk.

Említette, hogy országonként mennyire különbözhetnek az emberek a gyermekvállaláshoz való hozzáállás kapcsán, ugyanakkor én azt gondolom, hogy még országon belül is nagy eltérések lehetnek bizonyos szociokulturális rétegek között e tekintetben. Ezzel számol a kormány? Mindenkihez ugyanúgy igyekszik szólni, vagy belőnek bizonyos célcsoportokat, akár a mostani kampány során?

Valóban teljesen más a helyzet egy nagyvárosban és egy kistelepülésen. Mások a problémák és látjuk, hogy a gyermekvállalási kedv is eltérő. Vannak univerzális üzeneteink és általános támogatásaink, amik szerintünk mindenhol működnek.

Mondana egy példát?

Például a bölcsődék fejlesztése tipikusan olyan ügy, amely általános problémára adhat megfelelő választ. Hova teszik a szülők a gyermekeket, amikor dolgoznak? Ez egy kis faluban és Budapesten is ugyanolyan probléma. Azért hoztuk létre a hagyományos mellett a minibölcsődéket, a családi bölcsődéket és a munkahelyi bölcsődéket is, mert ezek kicsi, rugalmas, könnyen kialakítható keretek, tipikusan jó megoldás azokon a településeken, ahol korábban nem volt bölcsőde, csak óvoda. Rugalmas megoldásokat keresünk, amelyek illeszkednek a helyi viszonyokhoz, legyen szó faluról vagy városról.

A felelős gyermekvállalás elve továbbra is megmarad a kormány családpolitikájának egyik alappilléreként?

Feltétlen. Mi mindig a felelős gyermekvállalást támogatjuk, ezt egyértelművé kell tennünk. Ha megnézzük a családtámogatásokat, láthatjuk, hogy jövőre ez az összeg eléri a 2010-es támogatás dupláját. Ha pedig a családtámogatások összetételét vizsgáljuk, kiderül, hogy 2010-ben a támogatások közel háromnegyede alanyi jogon járt, és mára pedig a munkához kötött támogatások aránya meghaladta az alanyi jogon kapottakét. Ez abból fakad, hogy lényegében minden plusz juttatást feltételekhez kötöttünk. Ezen feltételek alapja a felelős módon történő gyermekvállalás. Ne a gyerekekből, hanem a gyerekekért éljenek a szülők!