Elios-vizsgálat: közleményt adott ki a cég

A 24.hu állítólag megszerezte az OLAF jelentését és cikksorozatban számol be a tartalomról, bizonyos véleménnyel megspékelve. https://24.hu/belfold/2018/02/07/igy-csalt-orban-vejenek-cege-megszereztuk-az-olaf-jelenteset/ https://24.hu/belfold/2018/02/08/amit-a-magyar-rendorok-nem-talaltak-orban-vejenel-eloasta-az-olaf/ Elolvasva mindkét írást, szerintem a benne foglaltak egy bírósági eljárás során bizonyítékként nem állnák meg a helyüket, és az ügyvédek percek alatt darabokra szednék. Például a LED égőkkel kapcsolatos megállapítás, mely szerint az élettartamot 100.000 órára növelték. Ezzel kapcsolatban a pályázati kiírás a következőket tartalmazza: „Amennyiben 60 000 óránál magasabb üzemóra kerül figyelembevételre az élettartam biztosításához, a 60.000 óra után esedékes, kiégett LED fényforrások cseréjére vonatkozó pótló beruházás költségét tartalmazó karbantartási szerződés benyújtása szükséges a pályázat mellékleteként.” Itt legfeljebb azt lehetne kifogásolni, ha az előzőekben leírt szerződést nem mellékelték. Ezt viszont kizártnak tartom.

Tehát most azt várjuk, hogy 1 bünöző akinek minden tagja szabadlábon, és még vád nélkül is nyílatkozik az beismerő vallomást tesz. Még a börtönökben is minden elzárt ártatlannak mondja magát.

Lemondott már a csúti Köpcös ????

Ezzel szemben a valóság az OLAF szerint (igen, ez ugyanaz az OLAF, aminek szentírásként idézte minden szavát a kormány metróügyben) "Az Elios Innovatívhoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál egyenesen úgy találta az OLAF, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki. A szóban forgó, 2012-es csomagba tartozó pályázatokat egyrészt úgy írták ki, hogy a feltételeknek az Elios Innovatív vagy konzorciuma feleljen meg. A hasonló közvilágítási projekteknél többnyire csak annyira szokták megszabni a feltételeket, hogy bizonyos számú és típusú lámpára van szükség. Ezeknél a projekteknél viszont – ahogyan a Direkt36 már korábban megírta – elvárták, hogy a pályázó cégnek legyen LED lámpákkal kapcsolatos komolyabb előélete. Márpedig az Elios volt az egyetlen cég, amelynek 2012-ben volt már nagyobb LED-es tapasztalata, még a legelső, hódmezővásárhelyi tenderből. A pályázatoknál visszatérő „rendszertelenségek” jelentkeztek, amelyek ismétlődése miatt szervezett csalást gyanít az OLAF. Ott van például az, ahogy 17 pályázatban nagyon hasonló módon játszották ki a feltételeket. A pályázatot kiíró cég megkérte a jelentkezőket, hogy számolják ki a belső megtérülési rátájukat, vagyis azt, hogy milyen feltételek mellett térül meg a befektetés. Az Elios minden esetben olyan pályázatot adott be, amelyik nem felelt volna meg az elvárt megtérülésnek, ha nem alkalmaznak egy apró trükköt az utolsó pillanatban. A megtérülési rátát 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, mert ennyi lett volna a lámpák élettartama. A pályázat beadása előtti utolsó pillanatban viszont lehetőségük volt egy végső módosításra. Ezért a képletben használt 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre. Mivel a valóságban ezeknek a lámpáknak az élettartama csak körülbelül 60 ezer óra, a pályázat beadásánál jelzett kapacitás 40 százaléka elvileg megmarad, hiába nem létezett sohasem. Így viszont a lámpáknak van 40 százaléknyi maradványértéke, és mivel a beadott pályázat belső megtérülési mutatója épphogy megfelel az elvártnak, a duplázott kapacitással a pályázat költségei is a duplájára ugrottak. Így sikerült elérni azt, hogy elvileg megfeleljen a szerződés az elvárt alacsony energiaáraknak, de a lehető legtöbb munkaköltséget számolták fel érte. Több helyen is szakértőkkel auditáltatták azt, hogy a lámpák valóban képesek-e százezer órán át világítani. Már csak azért is, mert a százezres felső határt nem technikai dokumentumokra hivatkozva adták meg, hanem ez a felső határ, amit a magyar hatóságok engedélyeztek. A lámpákat adó Tungsram-Schréder 2012-es katalógusa, amit az OLAF-hoz eljuttattak, szintén jóval alacsonyabb, 60 ezer és 80 ezer közötti számokról ír. Mivel az auditáló szakértők egy része elfogadta az Elios százezres adatát, másik része nem, a magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy nincs konszenzus az élettartamban. Az OLAF szerint ezzel az egész módszerrel eleve baj van, mert a pályázatokat így nem a piaci körülményekre vagy ajánlatokra hivatkozva írták meg, hanem pont fordítva. Minden pályázatnál az volt a lényeg, hogy még éppen megfeleljenek az elvárt feltételeknek, de a lehető legnagyobb költséget fizesse értük az önkormányzat. Aztán a saját ajánlatukhoz képest szerezték be a független indikatív ajánlatokat. Sőt, a pályázat beadásáig nem is fáradtak azzal, hogy ilyen ajánlatokkal támasszák alá a saját árazásukat. Ezeket kizárólag a közbeszerzési eljárás hiánypótlási időszakában adták be. De ezek sem igazi ajánlatok voltak, az OLAF jelentése szerint ugyanaz a személy, ugyanazon a számítógépen írta őket, ugyanazt a matematikai egyenletet használva. A második és harmadik legjobb ajánlat minden egyes esetben pontosan 5 és 7 százalékkal volt magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától. Balatonfüred volt az egyetlen kivétel, ahol 12 és 21 százalékkal árazták túl a vesztes ajánlatokat."