Nem mást jelent ez, mint hogy az ember szembemegy Teremtőjével, megtagadja a teremtést, és ezáltal önmagával fordul szembe. A mai ember, aki megöli a magzatát, felfalja a jövőjét, szembemegy az Istennel. A házasságban férfinek és nőnek az a hivatása, hogy egy legyenek.” XVI. Benedek pápa arról is beszélt, hogy minden egyes ember Isten logosza, kimondott szava, üzenete: „A házastársad Isten üzenete a számodra.” Erre utalva Bíró László kijelentette: „A két logosz úgy lesz eggyé, úgy közeledhet egymáshoz, ha párbeszéddé válik. Amikor megromlik, zátonyra fut egy házasság, épen ez a párbeszéd vész ki először. Miként arra Ferenc pápa is utalt nagyböjti üzenetében, Dante az Isteni színjátékban a Sátánt a pokolban nem lángok között ábrázolja, hanem jégbe fagyva. Magányos, képtelen mozdulni, nem tud közeledni másokhoz.”
A következő szentírási hely a második (ún. jahvista) teremtéstörténet, amelyben Isten megalkotja az embert a földből, és beleleheli az élet leheletét. A férfi azonban nem talál hozzá illő társat, magányosan bolyong az édenkertben. „Miért magányos? Miért nem lel társra?” – tette fel a kérdést Bíró László – Mert nincs, akivel kommunikáljon. Isten ezért megteremti az asszonyt társul az embernek. Álmot bocsájt rá, és oldalbordájából megformálja az asszonyt. Ádám alszik. Amikor az ember alszik, akkor Isten cselekszik. Az oldalborda képe kifejezi, hogy
az asszony egyenlő méltóságú a férfival.