Az örökbefogadottság nem jó vagy rossz, csak más

2017. november 13. 16:52

Arra sem emlékszünk, mikor mondták meg, hogy fiúk vagyunk vagy lányok, hanem így éltünk, ez mindig természetes volt számunkra. Interjú.

2017. november 13. 16:52
Bogár Zsuzsa

„Hogyan kell elmondani a gyereknek, hogy ő örökbefogadott? 

Úgy látom, hogy szerencsére már egyre ritkább ez a probléma. Az Ágacska tanfolyamain a kolléganők azt szokták mondani, hogy innen úgy nem megy ki senki, hogy azt gondolja, nem mondja meg a gyerekének, hogy örökbefogadott. Valójában nem is elmondani kell, hanem

AKKOR JÓ, HA KEZDETTŐL BENNE VAN A GYEREK FEJÉBEN.

Erre azt szoktam mondani, hogy arra sem emlékszünk, hogy mikor mondták meg, hogy fiúk vagyunk vagy lányok, hanem így éltünk, ez mindig természetes volt számunkra. Ugyanígy kell kezelni ezt a témát is. Az örökbefogadottság egy olyan tulajdonság, ami nem jó vagy rossz, csak más. Nagyon fontos, hogy legyen benne a családi szóhasználatban, hogy örökbefogadás.

Mennyire gyakori, hogy úgy nő fel a gyerek, hogy erről nem is esik szó?

Volt már olyan eset, hogy úgy jött el hozzánk tanácsadásra a család, hogy nem tudták kimondani AZT. Nem tudott a szülő a gyerekkel erről beszélni. Ahhoz is időnek kellett eltelni, hogy ott a terápián ki tudja mondani a szülő az örökbefogadás szót. Az ilyenek megoldására jók a családtalálkozók, ahol a szülők is meg tudják osztani tapasztalataikat. Amikor már beszél a szülő a gyermekkel az örökbefogadásról, nagyon fontos, hogy pozitív magja legyen a történetnek. Mint például »te ránk vártál és megtaláltuk egymást«. Vannak mesekönyvek, amik segítik ebben a szülőket, de ezek közül is azokat kell keresni, ahol pozitív magja van a történetnek. Mindenképp nyitottan kell kezelni az egész témát, még ha nehéz is.

Hogyan lehet megküzdeni egy olyan helyzettel, amikor a gyerek szeretné ismerni valódi gyökereit, vér szerinti szüleit? 

Fontos, hogy a szülők kezdettől készüljenek, hogy el fog jönni az a pont, amikor a gyermeküket érdekelni fogják gyökerei. De ez nem arról fog szólni, hogy ők nem jó szülők vagy nem szereti őket a gyermekük, csak szeretne tisztában lenni valódi származásával. Ez ugye a kamaszkorban fokozottan fontos, amikor a gyerekek összerakják felnőtt identitásukat. Bár jogilag lehetséges, de én nem nagyon javasolnám 14 és 18 éves kor között, hogy felvegyék a vér szerinti szüleikkel a gyerekek a kapcsolatot, hiszen ekkor a legsérülékenyebbek. Azt javasolnám a szülőknek, hogy ha gyermekükben meg van ez a gondolat,

KEZELJÉK ELFOGADÓAN, BESZÉLGESSENEK ERRŐL.

Ez ilyenkor sokkal többet jelent a gyereknek, minthogy valóban megkeresse vér szerinti szüleit. Amikor pedig már rendelkezik egy kiforrottabb identitással és személyiséggel, valóban megteheti ezt a lépést, és fel is veheti velük a kapcsolatot.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2017. november 14. 01:11
A cikket ezzel a képpel illusztrálták: http://mindset.co.hu/wp-content/uploads/2017/10/commerce-2811003_1920.jpg Valaki írta, hogy nyugaton egyre több hasonló fotó van, fekete-fehér vegyes párral, mintha csak reklámoznák.
wintermari
2017. november 13. 19:44
Szerintem ez egy nagyon nehéz kérdés,hogy mikor kell megmondani.Ez a gyerek egyéniséségől függ.Nincs rá recept.Szerintem mindenképpen sérül a gyerek.
atila68
2017. november 13. 17:09
Igen, akkor jó ha a kezdetektől fogva tudja a gyermek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!