Orbán legend – a miniszterelnöki történet nyomában

Gyilkos FIDESZ maffia: https://alfahir.hu/2017/06/21/korhaz_egeszsegugy_egynapos_sebeszet_forrashiany_emmi

Orbán legendás. Szenzációs! Hogy is találgatta ki?! Igaz, az Orbán név, az Urban(us) származéka...

Tegyuk hozza: egyetlen vezeto sem valtogatta hetente az ertekrendjet, segget csinalva a szajabol kizarolag a hatalom megtartasa erdekeben. Allamferfirol jelen esetben ezert nem beszelhetunk. A tokeletes politikus, aki egyeni erdekeinek megfeleloen ugyesen manipulal milliokat. Nemzeterdek? MUHAHAHAHA! Ha kell, liberalis, de ujabban a kadarista despota a meno. Oktatasra veletlenul sem kolt, nehogy tul sok legyen az okos ember, aki rajon, mennyire beteg a felcsuti akarnok.

SZERDA, JÚNIUS 21, 2017 Üveggyöngyökért megvett erdélyiek: hamis vád, vagy jogos kritika? Interjú Szotyori-Lázár Zoltánnal 2017 június 21 Az erdélyi magyarokat üveggyöngyért vette meg a Fidesz – egy kijelentés, amely nagy port fel vert a közélet iránt érdeklődő internetezők körében. Akkorát, hogy a kijelentésből hír lett, és a véleményrovatok szerkesztőinek néha túlóráznia is kellett. Akkorát, hogy talán túl nagy is lett egyszerre, ahogy felénk mondják: nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A Kritiq.eu viszont úgy gondolta: ideje megszólaltatni az „áldozatot” is. Szotyori-Lázár Zoltán, a Jobbik szolnoki önkormányzati képviselőjének szegeztük kérdésünket, ám, miközben az interjúra készültünk alanyunknak sikerült újra kivernie a biztosítékot bizonyos körökben azzal a kijelentésével, hogy a Soros-szervezetek között akad olyan, aki érdemi és hasznos munkát végez. Úgyhogy nekiláttunk, és kifaggattuk a magyar média egy része számára kiváló pofozózsáknak bizonyuló Szotyori urat. Egy nem unalmas interjú következik. – Nagy port kavart egy Facebook bejegyzéshez fűzött kommented, amelyben annak a véleményednek adtál hangot, hogy az erdélyi magyarokat üveggyöngyökkel vásárolta meg a Fidesz. Bár azóta sok helyen hangot adtál sajnálatodnak amiatt, hogy félreérthetően fogalmaztál, kifejtenéd, hogy mire gondoltál pontosabban? – Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, fontos adalékként el kell mondjam, hogy 15 éve praktizálok ügyvédként, így számomra egészen meglepő volt, ahogyan olyan értelmezési dimenzióba helyezte a kormánypárti média az általam elmondottakat, amik például egy bírósági eljárás esetében egészen nevetségesnek minősülnének. A bíró az ilyen értelmezési kísérleteket jobb híján valamelyik peres fél véleményének minősítené, és mint ilyet, figyelembe sem venné. Sajnos azonban a politika nem ilyen tiszta terep: itt nem a tényeken, hanem azon van a hangsúly, ki mondja azt hangosabban és nagyobb közönséghez szólva. Lehetetlen például egy szöveget úgy értelmezni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szövegkörnyezetet és az adott kijelentéseket közvetlenül megelőző és követő mondatokat. Híres példa, hogy a Bibliában is szerepel az a mondat, hogy „Nincs Isten.”, mégsem mondhatjuk, hogy a Biblia üzenete az lenne, hogy nincsen Isten, hiszen ezen mondat előtt és után is vannak más olyan szövegek, melyek elhelyezik ezt a mondatot a megfelelő kontextusba. Az én konkrét Facebook kommentjeimet is megelőzte egy 10-12 órán keresztül tartó, több száz kommentet tartalmazó vita Borbély Zsolt Attila oldalán. Ennek az apropója az volt, hogy BZSA nemzetárulónak nevezte a Jobbikot – és ezáltal közvetve engem is – mert a Jobbik alkotmánybíróság elé küldte a „Lex CEU” néven elhíresült jogszabályt. Egy személyes sérelmet kívántam tehát vele szemben, nyilvános keretek közt tisztázni. A vita – ahogy lenni szokott az ilyenkor – egyre izzóbb és egyre személyeskedőbb hangvételt kapott, mivel bekapcsolódott legalább egy tucat, BZSA-val rokonszenvező, érezhetően Fidesz-párti, erdélyi kommentelő is, akik egészen durván „belém álltak”. Ezzel párhuzamosan Szávay István a Jobbik nemzetpolitikáért felelős politikusa kitett a Facebook oldalára egy nyílt levelet BZSA számára, melyhez aztán – mintegy „átruccanva” az ő oldalán folyó vitából – én is hozzászóltam. Akkora már az alap vita arról folyt, hogy BZSA-ék szerint a Fidesz rengeteget tett az erdélyi magyarságért, én viszont ezt másként láttam és inkább a hiányosságokat és a be nem tartott ígéreteket hangsúlyoztam. Ebben a környezetben született meg a vitát kavaró kijelentésem Szávay István oldalán. Ezt utólag hibának tartom, hiszen akik István oldalán voltak, nem láthatták, én már milyen előzményeket követően jutottam el odáig. Mindezt azért volt fontos tisztázni, mert aki végigkövette ezt a vitát, annak teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem általában ez erdélyi magyarokról írtam, hanem az erdélyi Fidesz szavazókról, még akkor is, ha nem tettem hozzá ezt minden egyes mondatomhoz, ami egy pörgős kommentvitában egyébként is nonszensz, hogy állandóan lábjegyzetekkel kelljen ellátni a leírtakat. Életkoromnál fogva ahhoz a generációhoz tartozom, akik gyermekkorukban indián regényeken nőttek fel és számomra az indiánok mindig a pozitív hősök voltak minden történetben. Áldott emlékű nagymamám mesélte egyszer nekem azt, hogy a holland telepesek anno becsapták a nemes lelkű, de a fondorlatosságra fel nem készült indiánokat és üveggyöngyökért megvásárolták tőlük Manhattan szigetét. Számomra tehát az indiánokhoz hasonlítani valakiket nemhogy nem negatív ítélet, hanem kifejezetten egy magasrendű minőséget takar. Ezért nem is nagyon tudok mit kezdeni azokkal a megnyilatkozásokkal, melyek azt róják fel nekem, hogy milyen dehonesztáló ez az összevetés. Egyáltalán nem az; az én világomban legalábbis semmiképpen nem. Abban a történetben a holland telepesek a „rossz fiúk”, nem az indiánok. Képzeljük csak el egy pillanatra, ha ezeket az alaptalan vélekedéseket olvasná néhány indián. Mit gondolna azokról az erdélyiekről, akik kikérik maguknak a velük való összevetést? – Az erdélyi magyarság döntő többsége a Fideszre szavazott, és a Fideszre is fog szavazni. Az „üveggyöngy” az a magyar iskolák, egyházának nyújtott jelentős anyagi támogatás, a magyar vállalkozóknak nyújtott anyagi támogatás, a BGA által nyújtott pályázati összegek stb. Miért lenne mindez üveggyöngy? – Az üveggyöngyöt konkrétan a magyar állampolgárság vissza- illetve megadására értettem, aminek indoka szintén elhangzott a megelőző vitában BZSA oldalán. Ugyanakkor a jelenség, melyre utaltam, egyáltalán nem alaptalan felvetés részemről. 2005-ben az ellenzékben lévő Fidesz sajtójában hónapokon keresztül olvasható volt, hogy Románia EU csatlakozását mindenképpen ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy adjanak legalább a Székelyföldnek autonómiát, ellenkező esetben Magyarország éljen vétójogával. Sőt, Orbán Viktor Tusnádfürdőn, 2004. 07. 24-én a következőket mondta: “Ami az autonómiát illeti, meggyőződésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérője. Ha egy országban az ott élő közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tőle, ez az állam nem épített ki olyan minőségű demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság előfeltétele. Szeretném nagyon egyértelműen megfogalmazni a véleményemet: ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínűleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Ezért arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelősségét, hogy a következő tizenöt-húsz évben valószínűleg nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellő súllyal, most lehet kellő nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitűzések középpontjába, az valószínűleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza. Nem tudjuk, hogy így van-e, de valószínű, hogy nem tévedünk nagyot”. Ehhez képest a parlamenti szavazás alkalmával nemhogy nem nyomtak nemet, hanem igennel szavaztak. Bár a Fidesz ekkor kisebbségben volt az Országgyűlésben, az azonban bizonyos, hogy ha minden képviselőjük jelen lett volna a szavazáson és nemmel szavaztak volna, akkor – figyelemmel a hiányzó kormánypártiakra – nem ment volna át a javaslat. Orbán tehát egy – saját maga által is – történelminek minősített pillanatban elárulta az erdélyi magyarokat. A magyar állampolgárság szimbolikus és érzelmi jelentősége felbecsülhetetlen. Ez tény. Szigorúan az önrendelkezés vonatkozásában azonban csekélyebb értékkel bír, mint a területi autonómia. Ezt leírhattam volna így is, ezekkel a szavakkal, és akkor nem kerekedett volna belőle ekkora perpatvar, hiszen szerintem ez egy legitim álláspont. A helyes megoldás tehát a magyar állampolgárság + a szavazati jog + területi autonómia lenne. Volt utána még egy mondatom, mellyel kapcsolatban a kormánypárti média egy tudatos hamisítást követett el: amikor az általam mondottakat idézte, egészen egyszerűen kihagyott egy mondatot két mondat közül és ezt a két mondatot eggyé olvasztotta. Ezáltal létrejött egy olyan mondat, melyet én soha nem mondtam, és mely azt tartalmazza, hogy szerintem az erdélyiek nem érdemelték meg a magyar állampolgárságot. Ehhez képest az eredeti szövegben – mely mind a mai napig megtalálható Szávay István oldalán – volt a két mondat közt egy másik mondat is, melyben arra utaltam, hogy a Jobbik milyen harcokat folytatott már eddig is az erdélyi magyarokért, gondolva itt arra, hogy mi már akkor a magyar állampolgárság megadását támogattuk az MVSZ-el együtt, amikor a Fidesz még státusztörvényben gondolkodott, illetve jelenleg a Jobbik az egyedüli parlamenti párt, mely a teljes területi autonómia pártján áll, és eszünkbe sem jutna a Fideszhez hasonlóan lepaktálni az erdélyi magyarság sírásójával, az RMDSZ-el. Ezzel a küzdelemmel kapcsolatban tettem azt a megjegyzést, hogy talán meg sem érdemelték ezeket az erőfeszítéseket azok, akik ezek után is a Fideszre szavaznak. Na most ezt a részt egy mozdulattal kioperálták belőle és aztán öles címekkel hozta a fideszes sajtó, hogy a „jobbikos képviselő szerint az erdélyiek nem érdemelték meg a magyar állampolgárságot”. Ez viszont komplett agyrém, hiszen ugyanebben a kommentfolyamban talán két kommenttel lejjebb éppen azt fejtegetem, hogy szerintem az erdélyi magyarok számára a magyar állampolgárság alanyi jog, de ehhez kötelezettségek is társulnak. Na, ezt a kommentemet – ami szintén mai napig látható az eredeti helyén – valamiért már „elfelejtették” idézni, hiszen ez agyonvágta volna ezt a szépen felépített koncepciózus politikai lejáratást. Ezzel kapcsolatban még talán annyit, hogy amiket mondtam és kétségtelenül hibásan fogalmaztam, azokért vállalom a felelősséget, de olyanokért, amit soha nem mondtam, nem gondoltam – sőt az ellenkezőjét írtam – már bocsánat, de hadd ne kelljen elnézést kérnem. – Amennyiben elfogadjuk, hogy mindez „üveggyöngy”, ami „csak” szavazatvásárlásra jó, adódik a kérdés: szerinted mi lenne a helyes választói magatartás, és miért lenne az a helyes választói magatartás, amit te annak tartasz? – Itt át is térünk a kommentjeim utolsó részére, amiben az „elhülyülésre hajlamos massza” kifejezés szerepel. Az előzőekben leírtam már, hogy helyes kontextusba elhelyezve ez kizárólag az erdélyi Fidesz szavazókra vonatkozó – talán túlzottan erős – kiszólás volt, és elismerem, hogy abszolút félreérthető és sértő lehetett azok számára, akik ok nélkül, de magukra vették. De nézzük meg kicsit jobban, mire is utaltam ezzel a kijelentésemmel. Én úgy látom, hogy az erdélyi médiát egy az egyben zsebre vágta a Fidesz és sokkal kevésbé kapnak reális képet a magyarországi történésekről az átlag erdélyi választók. Erre utal az a tény is, hogy az Erdélyben leadott szavazatok 96 százalékát a Fidesz kapta. Ez – bárhonnan is nézzük – annyira kiugró és elsöprő arány, ami arra utal, hogy a szavazók egyoldalú információk alapján hozzák meg döntéseiket. Ez a szám ugyanis több mint kétszerese a Fidesz magyarországi támogatottságának. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy elképesztő hatásfokkal működött az erdélyi magyarok körében a kormányzati propaganda. Hogy mi lenne a helyes választói magatartás? Természetesen a propagandamédiumokból áramló bődületes hazugságokkal szembeni kritikusabb hozzáállás. – Legutóbb Borbély Zsolt Attila Facebook-oldalán fejtetted ki, hogy a Soros György által támogatott civil szervezetek között akad olyan, akinek tevékenysége hasznos. (A kijelentést a Pesti Srácok portál is felkapta, így ismét hír lett belőle, interjúalanyunkból pedig pofozózsák.) Két kérdésem is lenne eme kijelentésed kapcsán: miért és hogyan fér bele a Soros szervezetek korábban minden erejével sorozó Jobbik politikai koncepciójába eme árnyalt kijelentés, a második kérdésem pedig, hogy te személyesen, jogászként miként látod a civil szervezetek tevékenységét, azaz, mitől lesz egyik civil szervezet hasznos, a másik meg nem? – A Soros György által képviselt nyitott társadalmi világrend, vagy a migrációs hullám elősegítésének érdekében tett lépesei teljességgel összeegyeztethetetlenek az én létszemléletemmel. Ez egy axióma számomra. Konzervatív, hagyománytisztelő és hívő ember vagyok. Ugyanakkor vannak olyan szervezetek is – és akkor itt most inkább a többesszámot mellőzném – de egy mindenképpen, mely valóban pótolhatatlan munkát végez. Ez pedig a Transparency International Magyarország, melyet nem Soros alapított, nem is ő működtet, bár pályázati úton éves költségvetésének 7 százaléka valóban tőle származik. Bevételei nagy részét azonban közvetlenül az EU-tól kapja, tehát gyakorlatilag közpénzből működik. Ez volt az első szervezet Magyarországon, mely már 2008-ban – tehát a Gyurcsány kormány időszaka alatt – kimondta, hogy az országban rendszerszintű politikai korrupció működik. Talán ennek fényében nem véletlen az sem, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár is elvégezte a szervezet korrupcióellenes kurzusát. Nos, ezek után egy ilyen szervezetet „Soros-szervezetnek” minősíteni, csak azért mert kíméletlenül feltárja az Orbán kormány korrupciós működési mechanizmusát is, egészen egyszerűen olyan fokú ostobaság és hazugság, ami csak a Németh Szilárd-i univerzumban hívő emberek számára elégséges világmagyarázat. A többi ismertebb szervezet, a TASZ, a Helsinki Bizottság, Migration Aid és társaik már nem tartoznak számomra ebbe a körbe, mivel tevékenységük gyakran olyan irányba mutat, mely a magyar társadalom számára nem feltétlenül hasznos A Jobbik célja a kezdetektől fogva az volt, amivel magam is egyetértek, hogy ezek a szervezetek legyenek teljes körűen átláthatóak, mert a magyar embereknek joguk van ahhoz, hogy megismerjék, kik nyújtanak pénzügyi támogatást ezeknek a befolyásos szervezetknek. Ez nem változott. Amihez viszont nem lehet asszisztálni egy jogállamban az az, hogy a törvénykezést a kormánypárt bunkósbotként használja a tevékenységét kritizáló szervezetekkel szemben, miközben a saját házi kedvencét, a lopott közpénzekből működő CÖF-öt, kiveszik a törvény hatálya alól. Lehet, hogy korábban voltak olyan szereplői a Jobbik politikájának, akik ennél élesebben fogalmaztak ebben a kérdésben, de a jövőben árnyaltabban kell ezt a kérdést megközelíteni, a kezdeti elképzelésekhez azonban ragaszkodva. Jogászként úgy látom, hogy a demokratikus jogállam legitim szereplői az ún. nem kormányzati szervek (NGO-k) is. Ilyen szervezetre pozitív példa a már említett Transparency International is, mely abszolút nem politikai alapon, hanem kizárólag szakmai szempontok szerint működik és fejti ki a tevékenységet. Biztosan találnánk még rajtuk kívül is néhány hasonlóan pozitív tevékenységet végző szervezetet is azok között, melyek valamilyen formában „Soros pénzt” kapnak (vagy legalábbis nem zárom ki ennek az esélyét), de én az ő tevékenységüket ismerem közelebbről. Azt gondolom, hogy a korrupció elleni harc pozitív társadalmi üzenet, ezért minden olyan szervezetet támogatni kell, mely részt vállal eben a harcban. – Nem megkerülhető a kérdés: nem látsz ellentmondást a Jobbik korábbi kijelentései, és a mostani attitűd között? Egyáltalán: merre tart a Jobbik? – Én azt követően lettem a Jobbik tagja, hogy elolvastam és meg is értettem az Alapító Nyilatkozatban megfogalmazott alapelveket. Ezzel szerintem kisebbségben vagyok a párton belül is, de nem baj, nálam ez a dolgok rendje. Ehhez képest – bátran ki merem jelenteni – szinte alig változott bármi a politikánkat illetően. Az, hogy a Jobbikot időnként a média olyan kijelentésekkel azonosította, melyek kétségkívül problémásak voltak, de soha nem tartoztak a párt deklarált céljai közé, szerintem félrevitte a Jobbik társadalmi megítélését. Most a néppártosodási folyamat során végre lehetőségünk nyílt arra, hogy szélesebb társadalmi csoportokat érintő témákban is markáns véleményt fejthessünk ki, és ne mindig csak a klasszikus jobbikos témákat mantrázzuk naphosszat. Mi nem egy rétegpárt kívánunk lenni, hanem a társadalom egésze számára keressük a megoldásokat. És hogy merre tart a Jobbik? Erre a jelenlegi politikai koordinátarendszerben lehetetlen adekvát választ adni. A Jobbik még véletlenül sem jobbról tart balra, ahogy a Fidesz szeretné elhitetni, hanem sokkal inkább felfelé, ahonnan nézve a jobb és a bal már nem létező különbség az emberek közt, hanem csak egy felesleges lövészárok, melyet sürgősen be kell temetni. A világot nem a béka, hanem a madár perspektívájából érdemes szemlélni, hiszen csak az ad valós áttekintést és teljes képet arról, amiben létezünk. – Azt azért te sem, a Jobbik vezetése sem gondolhatja komolyan, hogy jövőre kormányra kerülnek… – Anélkül, hogy a választási matematikába nagyon beleszaladnánk, felhívom a figyelmet arra, hogy ha kizárólag annak lenne jelentősége, hogyan alakulnak az országos pártpreferenciák, akkor az ellenzék egyetlen időközi országgyűlési képviselő választást nem nyerhetett volna, a Fidesz pedig mindet „be kellett volna, hogy húzza”. Ehhez képest éppen az ellenkezője történt. Ne becsüljük le ezeknek a választásoknak az üzenetét, nevezetesen azt, hogy az ellenzéki pártok összefogása nélkül is képesek a választók arra, hogy párthovatartozásra tekintet nélkül arra a jelöltre adják a voksukat, akit legalkalmasabbnak tartanak arra, hogy legyőzze a Fidesz jelöltjét. szlz2 Az a párt fogja megverni a Fideszt, mely abszolút dominanciát szerez az ellenzéki térfélen, és a legkisebb az elutasítottsága a többi ellenzéki párt szavazói körében, hiszen a kormány leváltást akaró szavazók jóval többen vannak, mint a kormánypártiak. Hitem szerint a Jobbik abszolút vezető szerepe a választások napjára megkérdőjelezhetetlen lesz ebben a vonatkozásban. – Sok helyen olvasni, hogy jövőre a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje leszel a szolnoki térségben. Igaz-e a hír? – Nem. Ennek több oka is van, de a legfontosabb talán az, hogy én a jövőben is ügyvédként szeretnék dolgozni. Ezen túlmenően pedig nem különösebben vágyom a vidékről Budapestre való ingázás gyötrelmeire sem. Odaköltözni pedig végképp nem szeretnék, mert én „vidéki fiú” vagyok, itt érzem otthon magam. – Bár nem állt szándékomban bulvárossá tenni ezt az interjút, sok ellened felhozott „érv” szól arról, hogy Vona keresztfia lennél. Végül is, hogyan lettél jobbikos, hogyan ismerted meg Vona Gábort, és milyen kapcsolat van köztetek – értve azt a részét, amelyről úgy gondolod, hogy nyilvánossá tehető. – 2002-ben léptem be a Fideszbe, amikor elveszítették a választásokat és 2012-ben léptem ki, amikor a hatalmuk teljében voltak. Ebből is látható, hogy karrierpolitizálással nemigen vagyok vádolható. Nekem a politika „szerelmi kérdés”, nem hatalmi és főképpen nem egzisztenciális szempont. Tessék utánam csinálni! Valójában azonban már 2006 óta Jobbik szimpatizáns és 2009 óta Jobbik szavazó vagyok. A Fidesz iránti kezdeti lelkesedésem valamikor 2005 környékén fogyhatott el, utána soha többé nem is jártam feléjük, bár formálisan csak 2012-ben léptem ki. Vona Gáborral való ismeretségemet – bármily meglepő – szintén az internetes kommentvitáknak köszönhetem, épp úgy, mint az olyan kellemetlen konfliktusokat, amilyen miatt például most itt beszélgetünk. Az, hogy ki a keresztapám, kizárólag a szenzációhajhász emberek és a bulvármédia fogcsattogtató cápái számára jelent hírértékű csámcsognivalót. Minden megkeresztelt ember mellett keresztszülő áll. A keresztszülők mindegyikének van civilben valamilyen foglalkozása. Ez lehet autószerelő, orvos, politikus, bármi. A hívő ember számára, amikor felnőttként keresztszülőt választ, nem az illető pillanatnyi világi státusza, nem a „földi pozíciója” a lényeges szempont, hanem az „égi irányultsága”. Ezt vagy képes valaki helyesen értelmezni és helyén kezelni (bármilyen társadalmi szerepet játszó emberek esetén), vagy nem. Első esetben nincs mit magyarázni rajta, a második esetben nincs miért. Jót tenne a magyar társadalomnak, ha a saját keresztje méltó cipelésével csak feleannyit foglalkozna mindenki, mint más keresztapjának vizslatásával. Kritiq.eu