Ezt nem láttuk jönni: egy friss nemzetközi felmérés szerint a diákok egyre kevésbé tudják használni a számítógépet (!)
A magyar nebulók ugyanakkor jóval az EU-s átlag fölött teljesítenek. Csehország pedig szárnyal. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Bejárta a sajtót az Asperger-szindrómás fiú története, akinek iskolája „nem javasolta a megjelenést” saját ballagásán. A fiú most nyílt levélben reagált a történtekre.
Két hete jelent meg egy édesanya írása, amelyben azt taglalja: Asperger-szindrómás gyermeke nem jelenhetett meg saját ballagásán. Gyermeke jó képességű magántanuló, szerinte bármelyik iskolának büszkének kellene lennie rá, nem pedig megvonnia tőle a ballagást.
A Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskola vezetője, Bodó László az édesanya levelének nagy részét hazugságnak nevezte és elmondta: a tantestület egyszerűen csak nem tartotta szerencsésnek a fiú részvételét a ballagáson, mivel nem volt jelen az osztály életében – írta a 24.hu. A ballagástól eltiltott fiú most nyílt levélben reagált a történtekre:
„Figyelemmel követem a cikkeket és olvasgattam a kommenteket. Én mint az ANYA gyereke, úgy vélem hogy sokatoknak is kijárna egy hasonló diagnózis, a cikkek nem azt hivatottak vitatni, hogy én aspergeres vagyok, hanem azt hogy nincs meg a megfelelő oktatási rendszer. Komolyan tudjátok ti egyáltalán, hogy mi van?! Persze vannak és lesznek is iskolák, amik több, mint jól teljesítenek, de szerintetek egy ilyen hely arra koncentrálna, hogy segítsen a gyengébbnek?
Nem, sebesen haladnának előre engem lehagyva, attól még hogy azt mondjátok, átvihettek volna egy nekem megfelelő iskolába az még nem lesz olyan egyszerű, mint azt gondoljátok. Nem vagyunk varázslók, hogy csak úgy bármit megtehessünk, nekünk is meg van kötve a kezünk, sőt rajtunk vasbilincs van kötél helyett…
Először is Aspergerem van, nem autizmus, ahogy látom sokan egy nagyra nőtt csecsemőnek képzelnek el engem, felejtsétek el. Nem az iskola mindennek a probléma faktora, én is hibáztam sokat, de ha te nem, akkor Disney egyik kis hercegnője lehetsz.Egészen óvodás koromtól kaptam különféle emberektől különféle fejlesztéseket, amik egészen az utolsóig abból álltak hogy jött egy aranyos nénike, aki elővette a különféle játékait és játszottunk. Nem mondom, hogy jobban szerettem volna órán ülni, de amikor már elkezded, egy 6 éves bőrében érezni magad elég kiábrándító volt, így hát ezeket nem mondanám fejlesztésnek, csak megtanultam jól UNO-zni.
Az új Ofi-tankönyvek amiket kaptunk, elég szánalmasak, még rajta is van, hogy »kísérleti tankönyv«, de szerintem még a béta teszten se ment át.
Nem szándékosan lettem magántanuló ugyan ezt sokan írták, de ahogy látom sokaknak szelektív látása van, bár az is igaz, hogy ez elkerülhetetlen volt. Nem voltam gyűlölet tárgya, az osztályban nem volt probléma, lettek barátaim, van akit bírok és van akit nem. Na meg vannak azok, akik azt gondolják, hogy édesanyám hazudna meg Soros György van az ügyben …. Erre csak annyit tudok mondani: túl sok krimi..
Anyámnak elege lett a helyzetből és tenni akart valamit, olyan baj ez? És akik még mindig le vannak ragadva az Asperger meg a sulim témájánál, lássatok egy kicsit mélyebbre a dolgoknak.Ha minden gondolatomat le akarnám írni az soha nem érne véget, lássatok a szövegkörnyezeten túlra és már egy kicsit többek lehettek azzal. Még mindig van rengeteg minden amit megoszthatnék, de az túl komplex ahhoz, hogy habkönnyen írhassak róla.”