Négyen voltak, és amilyen helyzetben voltam, nem tudtam azzal foglalkozni, hogy részletesen megfigyeljem őket és leírást tudjak adni később. Felesleges időtöltés lenne a rendőrségre menni. Lehetetlen lenne megtalálni őket úgyis, valószínűleg már nincsenek is Magyarországon, lehet, hogy ott meneteltek másnap az autópályán... Nem tudom.
Az eset megváltoztatta a véleményét a menekültügyről?
Kettészakadtak az érzéseim. Eddig úgy voltam vele, hogy ha itt is háború lenne, én is menekülnék, ha lenne családom, én is védeném őket, ha lenne veszítenivalóm, próbálnám megmenteni. Szóval próbáltam eddig ilyen liberálisan felfogni az egész kérdést. Most meg úgy vagyok vele, hogy természetesen nem kell őket bántani, nem tudom, hol és hogyan kellene elhelyezni őket, de ne itt legyenek. Ez ugyanis akárkivel megtörténhetett volna. Az édesanyámmal is, a legjobb barátnőmmel is. Arra meg nincs biztosíték, hogy mindig épp jókor jelenik meg néhány járőr.
Az eset előtt esetleg benne is volt valamilyen menekültsegítő akcióban?
Előtte nem, de két nappal később, szombaton édesanyámmal vittünk a Keletihez ételt, készítettünk nekik sütit...