Szijjártó március 6. után még beszélt Tarsoly Csabával

Nem csak Lázár János és Giró-Szász András kapcsolt rá a kommunikációra az utóbbi hetekben – Szijjártó Péter  is kiveszi a részét a kormányzati lépések elmagyarázásának mostanság nem egyszerű feladatából. A külgazdasági és külügyminiszter kedden másodszor tartott több órás háttérbeszélgetést a sajtó képviselőinek. Az első még március 9-én volt, éppen a Quaestor-ügy kirobbanása előtti órákban, így akkor még nem volt mód az elmúlt hónap legnagyobb botrányának cincálására. A mai háttér fő témái Szijjártó tervei szerint az ISIS körüli új fejlemények és a török gázvezeték körüli helyezkedés lettek volna, ám az elején gyorsan letudni szándékozott Quaestor-tematika másfél órán át vitte a prímet. 

„Nem vagyok kommunista” – diplomataútlevél Tarsolynak és Kókának 

Szijjártó részletesen is beszámolt Tarsoly Csabával való megismerkedéséről. Mint mondta, valamikor az 1998-ban kezdődő ciklusban találkozott először a ma előzetes letartóztatásban lévő Quaestor-vezérrel, aki Győrben sportvállalkozást, utazási irodát és pénzügyi szolgáltató céget is vitt már akkor. „Az ország tíz legmeghökkentebb embere között vagyok” – magyarázta Szijjártó, hogy meglepték az események a több mint 20 éve működő, stabilnak látszó, rengeteg féle befektetéssel bíró cég bedőlésekor. Utalt rá, hogy nem csak ő volt így ezzel: több mint 30 ezer ember bízta a pénzét a Quaestorra. Ezzel magyarázta a miniszter azt is, hogy még államtitkár korában parlamenti belépőt, majd pedig diplomataútlevelet intézett Tarsoly Csabának, aki komoly üzletember hírében állt és a keleti nyitásban is szerepet játszott, ráadásul komoly, vagy annak látszó török befektetőket hozott Magyarországra – egyikükkel a szerződéskötésig is eljutnak hamarosan. Arra a kérdésre, hogy más üzletembereknek is intézett-e útlevelet, Kóka János és Eörsi Mátyás példáját hozta fel: mindkét egykori SZDSZ-es neki köszönheti diplomataútlevele érvényességét. „Nem vagyok kommunista” – indokolt Szijjártó, mondván, neki mindegy, ki hova tartozik politikailag, ha az országnak gazdasági hasznot hozhat, vagy akár a nemzetközi szellemi életben vesz részt, azt támogatja. 

Kérdésre válaszolva Szijjártó elmondta: tőle sem Mészáros Lőrinc, sem Simicska Lajos nem kapott ilyen okmányt.  Szijjártó megismételte: kizárólag az isztambuli kereskedőház esetében társultak úgy Tarsoly érdekeltségével, hogy közpénzt használtak fel, de ezt a szerződést is felbontatta a Quaestor csődjekor. Ez egyébként elmondása szerint nem jelentett gondot, mert már amúgy is több-kereskedőházas modellben gondolkodtak, s kerestek ehhez befektetőt. Szijjártó kiemelte: tévedés a Quaestorról a keleti nyitás győzteseként beszélni és írni, hiszen 25 kereskedőházból egyetlen egy, a török volt az, amelyet együtt hoztak létre. A moszkvai kereskedőház esetében viszont nem volt szerződésük Tarsolyékkal – mondta Szijjártó.

Vízumközpont és állami részvények

A moszkvai vízumközpont az egyik legkínosabb ügy – abban a külügy mellett nem csak Tarsoly Csaba, de a szintén rács mögött lévő Kiss Szilárd is feltűnik szereplőként. Pontosabban nem ő, hanem az élettársa. A külügy korábban a Mandiner kérdésére úgy válaszolt, hogy nem volt tudomásuk a nő esetleges nemzetbiztonsági kockázatosságáról. Szijjártó most elmondta: a moszkvai vízumügyek kiszervezéséről szóló kormánydöntés már 2014 februárjában, bőven az ő minisztersége előtt megszületett, sőt, még a szerződés is, amelyet a Quaestor-érdekeltség céggel megkötöttek nyáron. Szijjártó maga államtitkárként is támogatta a vízumügyek kiszervezését, s ma is úgy gondolja, hogy ezt az utat kell járni, újra ki kell szervezni azokat Moszkvában. 

A Quaestor-számlák ügyében nyitott maradt a kérdés, hogy miért kellett a Magyar Nemzeti Kereskedőháznak a brókercégnél tartania 3,8 milliárdnyi állampapírt, miközben azt az Államkincstár is ingyen vezetheti. Szijjártó elmondása szerint az ilyen napi döntésekbe nem szól bele és nem is lát rá, a cégnek mindig megvolt a vezetése, amely a döntésért felelős. A kereskedőház egyébként, amint kiderült, 2013 márciusában jóval több pénzt tett be (hat és kilenc milliárd közötti lehet az összeg) s ebből a tőkéből működtek, ezért maradt belőle 3,8. 

Az Eximbank részvényeivel kapcsolatban viszont hangsúlyozta a miniszter: azok forgalomképtelen részvények voltak, amelyek nyilvántartására az Államkincstárnál nincs lehetőség, s a Quaestor ajánlata volt a legkedvezőbb. Ők ugyanis ingyen tartották nyilván azokat, míg most, a Quaestor bedőlése után úgy 60 milliót kell majd kifizetni ugyanezért a szolgáltatásért. 

Szijjártó március 6. után még beszélt Tarsoly Csabával telefonon 

Szijjártó kijelentette azt is: Tarsoly Csaba semmilyen levelet nem írt neki, s az sem igaz, hogy ő kézbesítette volna Tarsoly Levelét Orbán Viktor miniszterelnöknek. Mint mondta, évente három-négy alkalommal találkozott az üzletemberrel, telefonon pedig március 6. – ekkor született a döntés, hogy kiveszik minden érdekeltségük pénzét a brókercégből – után, de még a Quaestor március 9-i bedőlése előtt beszélt vele. A cégvezér hívta, hogy találkozni szeretne a miniszterrel, aki viszont elmondása szerint nemet mondott erre. Talán a foci is szóba került, de rövid beszélgetés volt.

A kérdésre, hogy ha Orbán Viktor már február 25-én kiparancsolta a közpénzeket a brókercégekből, miért csak március 6-án döntöttek, Szijjártó úgy felelt: elindította a folyamatot, de megvárta, amíg külföldi útjukról hazatérjen államtitkára és a kereskedőház akkori vezetője is. 

A miniszter közölte: sem neki, sem családjának nem volt pénze a Quaestornál. 

Iszlám Állam: nincs exit-stratégia 

Másfél órás Quaestorozás után csak ráfordult a beszélgetés a két másik témára. Az ISIS elleni harc ügyében újdonság, hogy visszatértek szemrevételező csapataink, akiket mind a kurdok, mind az irakiak és a koalíciós erők is magas szinten fogadtak. Kiderült, hogy a „közepes fenyegetettség” iraki mércével mérendő, meg az is, hogy egyáltalán nem világos az „exit-stratégia”, azaz: mi történik majd, ha esetleg felszámolják az Iszlám Államot? Hogyan esnek egymásnak a kurdok és az irakiak, stb. Egy kicsit vélhetőleg több katonát küldünk majd ki, mint amiről eddig szó volt, nagyjából százhúszat, de a 150-es keretbe így is beleférünk. Már ha a parlament áprilisban megszavazza a szerepvállalást. 

A gázvezeték-építésről annyi derült ki, hogy csapataink – diplomáciailag legalábbis – ott is harcban állnak, lobbiznak a török lehetőségért, de nagyon képlékeny még, hol és miből épülhet meg az Ukrajnát elkerülő, évi 30-36 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas, 5,5 milliárd eurós költségű vezeték.