Alapvetően két irány mutatkozik a lapok előtt: vagy a tartalom melletti reklámért kapnak pénzt, vagy magáért a tartalomért. Még egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy vagy a hirdető fizet, vagy az olvasó.
„A hirdetésekre épülő alapmodell szerint az olvasó mindent ingyen kap, cserébe hirdetéseket néz, amiért a hirdető cég fizet a felületet adó lapnak – ahogy ez a hagyományos újságok esetében is működött, csak sokkal kevésbé mérhetően.
Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy ez a megoldás nem képes megbízhatóan és hosszú távon életben tartani a médiát. Nem jelent elég bevételt az újságnak, miközben rossz hatással van az olvasói élményre. Ráadásul a hirdetők számára sem elég hatékony, részben a kattintáseltérités torzításai miatt, részben egyszerűen az olvasók reklámvaksága következtében.
Ezeknek a negatívumoknak az enyhítését szolgálják például a szponzorált tartalmak és natív hirdetések. Előbbi az újságírók által előállított, de a hirdetők által támogatott cikkeket jelenti; utóbbi olyan hirdetéseket, amelyek megjelenésükben és témájukban belevegyülnek a szerkesztőségi tartalomba. Ezek egyike sem új találmány persze, csak digitális köntösbe öltöztek – az alapproblémát ugyanakkor úgy tűnik, nem oldják meg.
A hirdetések minősége mellett a másik lehetőség a mennyiségi javulás, vagyis a reklámbevételek növelése az oldalak forgalmának felpörgetésével. A bulvárosodás hagyományos problémája mellett itt jön a képbe a Facebook is, amely óriási kattintásszámot képes egy-egy laphoz csatornázni. A Facebook térnyerésének legújabb fejleménye pedig, hogy a tervek szerint bizonyos cikkek közvetlenül FB-on jelennének meg. Az olvasó tehát marad a közösségi oldalon, így a hirdetések is a Facebooknál pörögnek. (…)
A kanadai Winnipeg Free Press (WFP) április elején jelentette be, hogy a hónap végétől cikkenként fog pénzt kérni az olvasóitól. A cél a minőségi és független újságírás fenntartása, amit vicces Pink Floyd-feldolgozásban magyaráznak el az olvasóiknak.
A mikrofizetési modell értelmében minden megnyitott cikk nagyjából 60 forintnak megfelelő összegbe fog kerülni (3800 forintért teljes havi előfizetés is vásárolható). Az összeget az olvasóik szokásai alapján határozták meg, és úgy próbálták belőni, hogy versenyképes legyen más újságok eltérő fizetési modelljeivel.
Az egész projektbe kísérleti jelleggel kezd a lap, például tervezik, hogy később, ha már bejáratták a rendszert, variálni is lehet az árakat, hogy egy időjárás-jelentés olcsóbb legyen, míg mondjuk egy oknyomozó riport drágább. Emellett pénzvisszafizetési garanciát is vállalnak, ha az olvasó elégedetlen egy cikkel.”
„A Tisza Párt egyszer már megpróbálta elhallgattatni azokat, akik nyilvánosságra hozták a terveiket – akkor Magyar Péterék elveszítették a pert” – emlékeztetett Orbán Balázs.
Erről csak estefelé értesültem.
„Ha az emberi identitásrészek – a hit, a család, a nemzethez tartozás, a szerepeink – összhangban vannak, akkor nemcsak egyénileg, hanem nemzeti szinten is védettebbek leszünk” – fogalmazott a volt igazságügyi miniszter.
Azóta a harmadik vagy a negyedik jelentősebb fesztivál dobta be a törülközőt, a Szigetnek meg két és félmilliárdos veszteséget sikerült összehoznia idén – de mi voltunk a hülyék.
„A szakma megszégyenítése” – így jellemezte Havas Hont András tevékenységét az Orbán-interjú kapcsán.
„Házhoz ment a lóf*szért a vén szipirtyó”, „mosolygós gyilkos”, „hazug banya”. Ilyen és ehhez hasonló kulturált megnyilvánulásokat kapott Orbán Győzőné.
A magyarokkal általában sem lehet szórakozni, de a magyar nyugdíjasokkal pedig végképp nem.
Az emberiségnek nem kevés kihívással kellett idén szembenéznie. Ezek közé sorolható, hogy olyan karakterek intettek búcsút, akik eredetit és utánozhatatlant alkottak. Krupincza Mariann írása.
