Bírósági végrehajtók: ötcsillagos közgyűlések és családias kiküldetések

Gabriella a végrehajtónál könnyes szemmel kéri, hogy állítsák le a férje elleni végrehajtást. A jóságos, kulturált végrehajtó a lelkére beszél: mégse tegye. Dögunalom? Dehogy! Csak látni kell, mi van az egész mögött!
 

Ha azt hitte a kedves néző, hogy a Jóban Rosszban írói hirtelen érzékenyek lettek a társadalmi problémákra, netán a köztudottan mesteri dramaturgiához volt szükség efféle fordulatokra, akkor bizony a kedves néző hatalmasat tévedett.

A helyzet az, hogy egyszerűen megvették ezeket a jeleneteket. S hogy kik?

A lapostévék elhurcolásából, kilakoltatásokból, adósságok behajtásából élő, állami feladatot ellátó Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarának dolgozó PR-cég.

Egy nem nyilvános, az Igazságügyi Minisztérium (IM) által rendelt jelentés szerint  2014-ben majd' negyvenmillió forintot költöttek el a sorozatban való megjelenésre: májusban 19 900 000 forint + ÁFA értékben kötöttek szerződést az októberi részekre, júliusban pedig a november 4-től december 19-ig tartó sávra költöttek el ugyanennyit.

Miközben a panaszok kivizsgálására nem mindig volt kellő erőforrás a Kamaránál, s mind a végrehajtást kérők, mind a végrehajtást elszenvedők számos kifogást emeltek, ráadásul több tucat fegyelmi eljárás indult az országosan 200-nál kevesebb tagot számláló végrehajtók ellen, a végrehajtói PR évről évre jobban teljesített.

A végrehajtók 2011-ben még csak 13, egy évvel később már 28, 2013-ban pedig már több mint 72 millió forintot fordítottak PR-re, hogy aztán tavaly már szerényebb, 52 milliós összeggel beérjék.

Az IM  megbízásából három jelentés is készült: az egyikbe éppen szerdán bukott bele Patyi Gergely államtitkár. Az Origo ugyanis rámutatott, hogy az informatikai átvilágításra az államtitkár korábbi cégtársa kapott lehetőséget, mire a cég visszalépett, majd szerdán Patyi is lemondott. Trócsányi László miniszter nem marasztalta. Az informatikai beszerzésekről tehát új tanulmányt készíttetnek, a másik kettő, a jogi és a számviteli-gazdasági azonban készen van.

A kamara szerdán, Patyi lemondása után persze rögtön kapott az alkalmon, hogy megkérdőjelezze utóbbiak hitelességét is: gyorsan panaszt nyújtottak be Molnár Zoltán közigazgatási államtitkárhoz, mert „az iratok átadásáról, átvételéről, azonban kérésük ellenére semmilyen dokumentáció nem készült” – azt viszont maguk ismerik el, hogy minden kért adatot és dokumentumot átadtak.

A jelentés nem nyilvános, a minisztérium érdeklődésünkre csak azt közölte, hogy nem adhat tájékoztatást, ám kerülőutakon mégis sikerült bepillantanunk a leglényegesebb, a kamara számvitelét és gazdálkodását vizsgáló anyagba.

A dokumentum szerint pedig nem csak a szappanoperában vettek értékes perceket a kamarával szerződésben álló ügynökségek: a Mokkában tavaly például nettó 5,4 milliót költöttek (cserébe 18 alkalommal kaptak lehetőséget egy kis tereferére), az Info Rádióban 3,6 milliót, míg a Napi Gazdaságban rovatot támogattak 600 ezer forinttal.

A minisztériumi jelentésben további bizarr ügyek is sorjáznak.

A belföldi luxusközgyűlések, pazar választmányi ülések tényéről korábban a Magyar Nemzet is beszámolt, ám a most elkészült titkos jelentésben a pontos összegek is szerepelnek.

A dokumentum szerint 2014 októberében például 38 millió forintért tartottak kétnapos közgyűlést és ünnepséget a sárvári Spirit Hotelben, amely nem volt ismeretlen a kamara számára: 2010-ben már otthagytak egyszer 33 és fél milliót. A 2013 szeptemberében tartott, szintén kétnapos választmányi ülés és közgyűlés is elég pazarra sikerült: itt 29 millió 667 ezer forint volt a cech. (A dokumentumban az Aquaworld Zrt. szerepel, ez esetben tehát minden valószínűség szerint az M0 melletti Ramada Resort Aquaworld Hotelben közgyűltek). A jelentés szerint az ülésezés fáradalmait többek között muzsikával heverték ki az elnyűtt végrehajtók: Szekeres Adrienn és a Magna Cum Laude is koncertezett – utóbbi kétmillióért.

A 2012-es közgyűlésre 20 millió 450 ezret költöttek, akkor megtette a siófoki Hotel Azúr is, egy évvel korábban pedig csupán 17,4 millió ment a kétnapos eseményre – a tapolcai Hotel Pelionban fellépő Wolf Kati is beérte 300 ezer forintos gázsival. A végrehajtójelöltek oktatása ehhez képest szinte már puritán körülmények között zajlott a Club Tihanyban – 6 millió 880 ezerért.

Sokkal izgalmasabbak azonban a külföldi utak. Merthogy a végrehajtók világszervezete (UIHJ) is konferenciázik, ott is jelen kell lenni hazánk végrehajtóinak, így aztán 2012-ben például 12 külföldi út terhét is magukra kellett venniük – nem is csak a kamara tagjainak.

Az év májusában például Fokvárosba utazott küldöttség: 6 kamarai tag, mellettük pedig 5 nem kamarai is, köztük az akkori elnök, Krejniker Miklós felesége és lánya töltött el négy napot Dél-Afrikában. A kamarai résztvevők napidíja a dokumentum szerint 150 euró volt. Csak összehasonlításképpen: egy államtitkáré, miniszteré napi 40 euró szokott lenni. A végrehajtóknál ráadásul még repiköltség is volt, nagyjából 270 ezer forint, plusz uszkve 550 ezer úgynevezett „fakultatív programra”.

2013-ban is volt aztán UIHJ-s állandó értekezlet. Párizsba már jócskán beszökött az ősz, amikor megérkeztek a magyar végrehajtók – nyolc kamarai tag, plusz hat nem kamarai szállt le novemberben. Kreinikerné és a lány ismét ott volt. A Grúziában tartott UIHJ-értekezleten megint csak volt fakultatív program, 560 ezerért. 2010-ben Glasgow-ban hét kamarai tag volt jelen és öt kísérő. 

Érdekesség, hogy míg a külföldi utakra kirepkedő kamarai tagok férfiak, a többiek mind nők. Minthogy válaszokat a kamarától egyelőre nem kaptunk arra, hogy ők családtagok-e, ezért ezt nem is állíthatjuk. Azt sem tudni pontosan, ki fizette a repülőjegyeket, a szállást – az azonban nem látszik logikusnak, hogy olyanok szerepeljenek (névvel is) a kamara által átadott dokumentumokban, akik csak magánúton voltak és saját pénztárcájuk terhére utazgattak.

Krejniker, akinek újságíróverős kirohanásáról a Szabad Riport videót is készített, tavaly mindenesetre lemondott az évtizedes elnökségről – szép, arany emlékplakettel jutalmazták akkor a sárvári Spirit Hotelben.

Szerdán a kamara informatikai vizsgálatát korábbi cégtársára bízó államtitkár lemondott. Őt nem jutalmazták. Nagyon helyesen. Ha viszont mindaz, ami a minisztérium jelentésében áll, megfelel a valóságnak, úgy a többi kamarai vezetőnek sem ártana követni a fenti példát.

*

(Fotó: Szabad Riport)