Merénylet Szarajevóban

„Sok történész szerint ezzel a száz évvel ezelőtti nappal zárult le a »hosszú 19. század«, értek véget a »boldog békeidők«, a kifejlődő szabadversenyes kapitalizmus, a klasszikus imperializmus és a modern nacionalizmusok kora, hogy mindez átadja helyét az új, ijesztő 20. századnak, a forradalmak, ellenforradalmak, a rettenetes népirtások és az ijesztő népességrobbanás, a „szélsőségek« korának.

Mindennek fényében igen érdekes Gavrilo Princip későbbi megítélése. Botcsinálta szabadságharcos volt, aki jórészt véletlenül hághatott fel a világtörténelem színpadára, hogy ott statisztaként is egy pillanatra a rivaldafénybe kerüljön. Börtönében többször meglátogatta őt dr. Martin Pappenheim (utóbb Freud egyik munkatársa), aki személyében egy jó eszű, de zavaros személyiségű fiatalemberrel beszélgethetett. Principben összekeveredtek a szerb nacionalizmus, a pánszlávizmus, az anarchizmus és a szocializmus elvei, tanításai; társai között akadtak baloldaliak – például a korábban sztrájkokat szervező, szociáldemokrata és szindikalista Čabrinović – és szerb soviniszták egyaránt. Tetteit, írta kissé banálisan Pappenheim doktor, „a szeretet és a gyűlölet« vezérelték. Nem volt benne semmi démoni. Hiszen a valódi, hús-vér emberek sosem szoktak démoniak lenni.

Principnél magánál persze sokkal érdekesebb az, hogy miként lett belőle Princip-mítosz, a különféle történeti konstrukciókba illeszthető elem. A ház, ahol Gavrilo Princip Szarajevóban lakott, az első világháborúban romba dőlt. A háború után azonban a Jugoszláv Királyság hatóságai emlékhelyként újjáépítették. Mikor a második világháborúban a náci Németország (magyar segítséggel) megszállta Jugoszláviát, Szarajevó a „független« horvát állam része lett, és az usztasák ismét lerombolták a Principhez köthető házat (ami azt mutatja, hogy a maguk részéről ők is a szerb nacionalistát, és nem az általuk is győlölt Osztrák-Magyar Monarchia ellenségét látták a merénylőben). A szocialista Jugoszláviában a házat megint helyreállították, és múzeumot rendeztek be benne, hogy a jugoszláviai háború idején az 1990-es években ismét lerombolják. Hasonló történt obljaji szülőházával is, amelynek újjáépítésére ma a boszniai szerbek gyűjtést folytatnak, míg a bosnyákok igyekeznek megakadályozni azt. Ma – jellemző kettősség – a ház falai felújítva, megerősítve, de tető és ablakok nélkül állnak..

Princip a szerbiai és a boszniai szerb tankönyvekben nemzeti hős, de legalábbis érthető és értékelhető szándékok mozgatta hazafi. A makedón gyerekek afféle politikai kalandorként tanulnak róla, bár az ő könyveik inkább a bolgár, mint a szerb expanziós törekvéseket hangoztatják a merénylet és a háború okai közül. A horvát és a bosnyák tankönyvekben Princip terroristává, szabályos korai bin Ladenné avanzsál. És ezek még csak az egykori Jugoszlávia területén bevett főbb értelmezési keretek.”