Nem jó jel a médiával való efféle elbánás így, az új kormányzás nulladik perce környékén.
Már április 6-án is bosszankodva figyeltem a Fidesz magyar újságírókkal szembeni előre kitervelt szemétkedését. Ha valaki nem emlékezne: a budapesti Bálnába szervezett Fidesz-bulira először akkreditálták, majd a külföldi tudósítók nagy létszámára hivatkozva elutasították a 444, a Cink, a Magyar Narancs és a Hír24 tudósítóit. Ugyanekkor a Demokratikus Koalíció nemkívánatosnak minősítette a köztévét és a Hír Tv-t a saját eredményváróján. A hasonlóság adott, noha a két eset nem ugyanaz. Elfelejtkezni ugyanakkor egyikről sem kéne. Pláne most, hogy a dolog kicsiben megismétlődött, a hétvégén a Fidesz ugyanazzal a sablonüzenettel dobta a vissza a Magyar Narancs akkreditációs kérelmét, mint legutóbb.
A sajtóosztály befogadóképességgel kapcsolatos érvelése nyilvánvalóan kamu, még csak nem is a kifinomultabb fajtából. A Bálna és a Millenáris érintett részében blueboxot és repülőszimulátort is fel lehetett volna állítani, ha éppen valamelyik tudósítás azt kívánja. De nem kívánta: a kitiltás nem szól semmi másról, mint hogy a kormánypárt tetszik–nem tetszik alapon engedi be az újságírókat a saját rendezvényére.
Eddig tehát minden világos. Most következne az a rész, hogy megvédem a Magyar Narancs szakszerű és pontos tudósítását. Hát, nem fogom. A politikailag elanyátlanodott, paranoiás liberalizmus lapja jó ideje teljesen olvashatatlan, ahogy arról ezen a blogon is megemlékeztem .
Jobban fáj nekem, hogy ebben a konkrét helyzetben a lap egykori jelentőségének maradványain feszítő narancsosoknál csak egy szánalmasabb van: a tőlük – és az úgynevezett kérdéseket feltevő más lapoktól – fosó kétharmados politikai hatalom. A kisebbrendűséget meg az ostromlott erőd életérzését levetkőzni nem tudó, bő 10 év szuperhatékony médiaépítkezés és mindenféle hatalomtechnikai manőver után is sértett ovisként viselkedő Fidesz. Nem azzal kell erőt mutatni, hogy újságírókkal izmozunk, újra meg újra.
Nem jó jel a médiával való efféle elbánás így, az új kormányzás nulladik perce környékén. Jó lenne újragondolni ezt az egészet, ehhez küldöm a Mudvayne zenekar egyik átdolgozott dalát a párt illetékeseinek. Miközben hallgatják, elgondolkodhatnak stratégiájuk helyességén és a Gyurcsány Ferenc pártjával adódó hasonlóságon is:
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Világosan fogalmazott a kormányfő, ezt már mindenki érteni fogja.
„Na, de kinek, ezt majd április 12-én meglátjuk” – tette hozzá a miniszterelnök.
Az LMP hajdani alapítója a Magyar Nemzet műsorában azt is hangsúlyozta, hogy „a jobboldal és a baloldal fogalmát megfelelően kell használni”.
Három hónappal a választás előtt mindenki megtudta: Magyar Péterék bebetonozódtak a második helyre, a növekedésnek vége. A Fidesz közben turbófokozatba kapcsolt és stabilan vezet.
„Senki sem szeretne egy olyan repülőgépre ülni, amit egy olyan pilóta vezet, aki most tanulja a szakmát. Itt a hibázás lehetősége fokozottan fennáll” – jelentette ki Róna Dániel a Partizán Vétó című műsorában.
Lelepleződött a Tisza Párt elnöke.
„Éppen ezért van szükségük a magyaroknak a mi szolidaritásunkra” – jelentette ki a korábbi lengyel miniszterelnök-helyettes.
A csecsen vezető fiát kritikus állapotban szállították kórházba.
