Az emlékmű értelmezésével kapcsolatban leszögezi: nem tudja, hogy filozófiai vagy művészettörténeti szempontból korrekt-e, hogy egy emlékmű ilyen széles teret hagy az értelmezésnek, de ő személy szerint nem szereti a túlságosan didaktikus alkotásokat, mert azok lehangoló benyomást tesznek rá.
A német megszállás és a magyar felelősség összefüggéseiről a miniszterelnök úgy vélekedik: az biztos, hogy a megszállás után történtekért Németország felelősséget visel. Azonban a megszállt ország vezetőit is terhelheti felelősség, mégpedig itt a kollaborálás vádja megáll Orbán szerint.
A legfogósabb az egészben viszont az együttélés kérdése – emeli ki. Orbán szerint ebben „amit mi, magyarok megtehettünk, megtettük. Bocsánatot kértünk, habár tudjuk, hogy a népirtókkal való kollaborálás bűne megbocsáthatatlan.” Hozzáteszi viszont: „olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illet bennünket [...] német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem. Ezek belátása nélkül nehezen képzelhető el őszinte és bizalomra épülő együttélés a jövőben” – zárja levelét a kormányfő.