Egy járommal kevesebb

„Talán azt is megírja majd valaki, hogy a tegnapi döntést mennyi zavarórepülés, gáncsolási kísérlet, érdekes számítás, később hamisnak bizonyult előrejelzés, kettős mércén alapuló döntés előzte meg. Brüsszel az ott panaszt emelő – s nálunk különadókkal sújtott – cégek szemüvegén keresztül szemléli a gazdaságpolitikai kérdéseket. De azt már mégsem állíthatták az EU fővárosában, hogy a 2012-ben elért 1,9 százalékos magyar deficit több mint 3 százalék: ilyen egyenleg felállítására már ott sem vállalkoztak. Viszont arra vigyáztak, hogy a sikerünket egyetlen elismerő kijelentés se kísérje. A tegnapi döntés mellé csatolt ajánlás lényegében a magyar eredmények pénzügyi forrásainak leépítésére tesz javaslatot. Eszerint az lenne az igazán tiszta, és odakint is méltatásra érdemes uniós megoldás, ha százmilliárdokat adnánk vissza a külföldi tulajdonú társaságoknak, és talán akkor már az sem lenne akkora baj, ha ismét elszabadulna a hiány, és visszacsúsznánk a túlzottdeficit-eljárásba; a lényeg, hogy jó fiúk vagyunk.

Mert egyrészről tényleg fellélegezhetünk: egy járommal kevesebb, egy lépéssel közelebb kerültünk az ország pénzügyi függetlenségéhez. Ugyanakkor Damoklesz kardját továbbra is ott tartják a fejünk fölött. Ne legyen szemernyi kétségünk sem afelől, hogy folytatódnak – méghozzá fokozott ütemben – az uniós támadások. Nem tehetünk mást: ezzel kell együtt élnie az országnak. A kormány mozgástere pedig az, hogy ügyesen kerülgesse a gondosan elhelyezett brüsszeli aknákat.”