A finn modell és a szocialisták

„Tudniillik Hillerék azt tervezik, hogy a felsőoktatásban töltött első évért senki sem fog fizetni semmit, hanem bizonyítani kell. Ezután viszont a tanulmányi eredmény és a szociális háttér határozná meg, ki mennyit perkál, és ahogyan a sajtó beszámolt Hiller szavairól: »a szegény sorból érkező szorgalmas diák élvezi a közösség támogatását, míg „a gazdagabb lustának” többet kell fizetnie az átlagnál«.

Mert igen, akinek pénze is van, meg tesz az egészre, fizessen. A nincstelent meg támogassuk. Csakhogy az már errefelé is úgy van, hogy aki gazdag családból származik, az nem csak fizetni képes a továbbtanulásért (akár magánegyetemen vagy külföldön), de nagy valószínűséggel nagyobb kulturális tőkével is érkezik a felsőoktatás első évfolyamára. Ha nem is németkisasszonyt fogadtak mellé, de privát órákra járatták, a legjobb gimnáziumok valamelyikének padjait koptatta, és értelemszerűen olyan többlettel érkezik, ami az első évben bőven elég arra, hogy a kisujjából kirázza azt, ami elég lesz arra, hogy aztán ne kelljen fizetnie.

A »szorgalmas szegények« egy része viszont még az első évig sem fog eljutni, mert ugyan az ígéret szerint az első év tök ingyenes lesz, tudjuk jól, hogy ez az ingyenesség mibe van. Annyiba, amit egy szegény család ma semmiképpen sem tud megengedni magának, mert nincs is miből. Sokak már busszal sem tudnak eljutni a középiskolákig, nem hogy a gólyabálról álmodoznának. A szocik, elvben a szegények barátai és szószólói, nem tudják azt, hogy az igazán szegények, a mélyszegénységben élők már ma nem jutnak el a gimnáziumig sem, nemhogy a felsőoktatásig.

Persze, őket el lehet feledni, úgysem fognak még regisztrálni sem.”