Nem kapnak pénzt az esztergomi képviselők

"tetenyieva Két testvérvárosi meghívásnak teszek eleget. Ma Cambrai, pénteken Canterbury polgármesterével és a baráti társaságokkal találkozok.5 days ago · reply · retweet ·favorite"[/i] Van itt pénz...."A következő ülésen Tétényi Éva független polgármester a város gazdasági helyzetére való tekintettel felfüggesztette a képviselők tiszteletdíjának folyósítását, és közölte, a finanszírozási kérdésekről tárgyalásokat kezd a Belügyminisztériummal." Vagy nincs?

Esztergom furcsa város. Az benne a legfurcsább, hogy még van egyáltalán. Hogy van, az nyilván múltjának, történelmének köszönhető. Mégiscsak ez Szent István városa. Hogy majdnem nincs – nos, ennek oka ugyanez. Esztergom azért lett kipécézve, mert túl nagy a múltja, a történelme, s mégiscsak ez Szent István városa. Meg aztán, túlságosan „klerikális”, mondták évtizedekig, amikor az ilyen vád felért egy halálos ítélettel. Trianont is Esztergom szenvedte meg leginkább. Esztergom és Balassagyarmat. A hirtelen határszélre került két büszke város. Aztán jöttek az ötvenes évek, és sokáig úgy tűnt, hogy Esztergom megszűnik. Az volt a terv ugyanis, hogy Dózsafalvára keresztelik. Nyilván azon megfontolásból, hogy a kínhalált halt parasztvezér neve rátelepedjen az „úri”, a „reakciós”, az „istenes” és „papos” Esztergomra. Kit zavart, hogy Dózsa amúgy nemesember volt, lófő székely? S kit zavart, hogy leghűbb embere is Isten szolgája volt, a nevezetes Lőrinc pap? Nem zavart ez senkit. S félek, ma sem zavar sokakat. Mert végül is Esztergom Esztergom maradt – s jöttek az elfeledett évtizedek, határszélre vetetten, lesajnálva. Esztergom Esztergom maradt, s úgy tekintettek rá, mint „úri huncutságra”, mint a dzsentri semmirekellőségre. S világra jött Esztergom körül az ország legvörösebb megyéje. Az elfeledett Esztergom s körülötte a legvörösebb megye: ez a paradoxon vezet át bennünket a jelenbe. A jelen pedig sok szempontból elkeserítő. A jelen az önzés, a tudathasadás és a szétszabdaltság. Ilyen az ország is, persze, de itt valahogy még inkább összesűrűsödött mindez. A jelen elevenen kitapintható abból a mondásból, amelyet egy helybélitől hallottam: „Esztergomban azért nem szeretkeznek az emberek, mert félnek, hogy a másiknak is jó lesz…” Hát így, hát ez. Itt, Esztergomban, Dózsa György lófő székely nemesember és Lőrinc pap is egymás torkának esett már, s a kushadók, az ostobák, a tehetetlenek, a helyezkedők, az önzők, a kalandorok és a hülyék, a súlyos bűnözők és a pitiáner bűnözők, a maffiózók és a gazemberek csak vigyorognak, nyálukat folyatják, részt vesznek a „harcban”, és naponta felállítanak valahol egy tüzes trónust, hátha ráültethetnek valakit. Egy éppen arra járót… Igen-igen jó hasonlat ez, ha már a vörösök Dózsafalvát akartak csinálni Esztergomból, s ha már összehozták a királyi város köré a legvörösebb megyét – akkor maradjunk mi is ennél… A tüzes trónusok ácsolói és a trónkövetelők így vagy úgy, de egy akolból valók. S valahogyan mindegyikük mögött felsejlik a régi jó pásztor, az MSZP vagy leánykori nevén az MSZMP. (Az az MSZMP, amely elhálta a nászéjszakát a mi rendszerváltásunkkal, és reggelre ébredvén már mint MSZP nézett bele asszonyosan a jövő tükrébe.) Nézzük a helyi vállalkozókat. Pikantériája az esztergomi gazdasági „elitnek”, hogy zöme a nagymarosi építkezésnél kezdte karrierjét, mint teherautó-sofőr. Nem tudom, érzik-e ebben a ionescui szimbólumot. Míg a rendszerváltás hajnalán tízezrek tüntettek a bős-nagymarosi gát ellen, addig az esztergomi gazdasági elit oda hordta a földet, s közben a kollektív emlékezet szerint – jó sok gázolajat lopott. Imigyen alapozták meg erejüket, majd együtt háltak a rendszerváltással, s most igazságot osztanak. Az „igazságosztás” jó négyéves múltra tekint vissza Esztergomban. Vegyük kiindulópontként azt a gyalázatot, amikor Schleifer Miklós helyi vállalkozó megveri Meggyes Tamás polgármestert. A magyarázat szerint Schleifer Miklós vállalkozó azért veri meg a polgármestert – figyeljenek! Nem fogják elhinni! –, mert egy útfelújítás során, úgymond, rossz felé vitték az utat, s ezért a helyi néniknek nehéz megközelíteniük a kápolnát. És most kérem, képzeljék maguk elé Schleifer Miklós MSZP-s vállalkozót, akit annyira megvisel az idős asszonyok kápolnába járási gondja, hogy nekiesik a polgármesternek… Amúgy, csak hogy rögzítsük a tényeket: Schleifer nyolc hónapot kap felfüggesztve. S hogy egészen kerek legyen a történet: Schleifer ügyvédje a per során Haller Zoltán volt MSZP-s képviselő. Haller mentelmi jogát 52 rendbeli (!) bűncselekmény miatt 1997-ben a parlament felfüggeszti, és a képviselőt kiadja. Csak a rend kedvéért, részletezzük ezt az 52-t: 18 rendbeli sikkasztás, 16 rendbeli hűtlen kezelés, 18 rendbeli csődbűntett. Már-már, úgy tűnik, győz az igazság – ám valamilyen oknál fogva az 52 rendbeli bűncselekménnyel vádolt szocialista képviselő úr perének első tárgyalására tíz év múlva kerül sor. S tudják, tíz év alatt a dolgok jó része elévül, más részét eltüntetik – szóval Hallert végül felmentik. Haller és Schleifer: történetünk első szép párosa… De hogy ne vádoljanak bennünket elfogultsággal, a Meggyes elleni támadások másik nagy vezéralakja Kovács Géza vállalkozó. Kovács Géza is hál egyet a rendszerváltással, s egészen a megyei MIÉP elnöki székéig röpíti a gyönyör. Apró szépséghiba az ő történetében, hogy azt megelőzően viszont III/3-as besúgó volt, miképpen erről ő maga számolt be annak idején, bár erre manapság nem emlékszik. Kovács Géza vállalkozó, az egyszerűség kedvéért: piacos. Ebbéli minőségében támadja Meggyest, mégpedig azért, mert az önkormányzat megemelte a piaci helypénzt. Egészen pontosan az őstermelőkét nem emelte meg, csak az egyéb árusokét, s Kovács, pechjére, nem őstermelő. Így aztán, a városért érzett tettrekészsége kap vajszínű árnyalatot, s ez nem más, mint a legpitiánerebb önérdek. Kovács Géza piacos akciózó és volt besúgó amúgy minden akcióját Láposi Elzával egyezteti. No de kicsoda is Láposi Elza? Ne, most ne a vezetéknéven töprengjenek. Ha ismerős, hát ismerős. Ámde Láposi Elza az a Láposi Elza, aki a 2006-os választások után kénytelen volt elhagyni az esztergomi képviselő-testületet, ahol addig MSZP-s képviselő volt. Nem választották meg. Ment hát Láposi, aki nem mellesleg Földes György élettársa. Földes György pedig az MSZP egyik legbefolyásosabb ideo­lógusa, s egyben jelentős pártpénzek felett diszponál. Ezzel a hátszéllel kerül Láposi Elza Esztergomból egyenesen a Népszava lapigazgatói székébe. S láss csudát! Manapság a Népszava nem tud úgy megjelenni, hogy ne legyen benne valami Meggyest lejárató írás. A Népszavánál arra esküdtek fel, hogy Meggyes Tamást tönkreteszik, bárhogyan is. Hazugsággal, rágalmakkal, a lehető leggusztustalanabb magánéleti lejárató akciókkal. Mindegy az, csak eredmény legyen. (S álljon itt egyetlen adalék a Népszavához: október 6-án, a nemzeti gyásznapon a Népszava volt Magyarország egyetlen napilapja, amely úgy tudott megjelenni, hogy egyetlen betű sincs benne az aradi 13-akról. Az „ez történt ma” című állandó rovatukban Thor Heyerdahl norvég tudósról emlékeznek meg! És nem mellesleg Hunvald Györgyöt mosdatják. Na, ez a Népszava…) De haladjunk tovább, sorjában. A következő szimbolikus rémtörténet, amikor tavaly felgyújtják Meggyes házát. A tettes: Misznéder János. S bár ennyire egyszerű lenne! Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy Misznéder, ez az ócska, pitiáner kis szarjankó egymaga találta ki a gyújtogatást. Ő csak a végrehajtó. S hogy ki a megbízó? Nos, erre nézvést mondanak ezt is, azt is… Beszélnek például potom tízmillió forintról, amit Misznéder kapott valakitől, hogy gyújtogasson. S hogy kitől? Szerintem hamarabb és egyértelműbben ki fog derülni, mintsem gondolnák… Addig is, nézzük meg, kicsoda Horváth Mihály, a Meggyes elleni támadások másik vezéralakja. Horváth Mihály vállalkozó Meggyes kampányfőnöke volt. S abban reménykedett, hogy ha Meggyest megválasztják, ő zsíros üzletekhez jut. Nem jutott. Csak két példa: Horváth vett egy lakást az esztergomi főtéren, 12 millióért. Felújította úgy nagyjából húszmillióért. Bekopogtatott a polgármesteri hivatalba, hogy a város vásárolja vissza tőle a lakást hetvenmillióért (70!). Elutasították. Mérges lett, de még maradt. De miután nem lett az övé nevetséges áron az ipari park kereskedelmi övezete, végképp feldühödött. S dühében az amúgy milliárdossá lett vállalkozó felfedezte magában a városáért aggódó patriótát, s a Meggyes elleni hajtóvadászat egyik főkolomposa lett. Mert itt, Esztergomban, ez a helyzet, ez a rögvalóság: egyéni érdekeikben megsértett senkiházik úgy állnak bosszút, hogy városvédő álarcban nekiesnek a polgármesternek. Talán nem fognak meglepődni, ha ugyanez látható a következő nagy érdekcsoport tevékenysége mögött is. Történt, az önkormányzat építési tilalmat rendelt el a város egyik területén, 180 méteres magasság felett. És éppen ezen a területen van néhány telke Cserép János informatikusnak! Cserép János informatikus pedig úgy gondolta, ha már a város egyik legszebb helyén van néhány telke, akkor ő abból jól meg fog gazdagodni. Ám közbejött az a fránya építési tilalom. S láss csudát! Cserép János informatikusban feltámadt a rendíthetetlen patrióta, és nyomban létre is hozta a SZERETGOM nevű portált, amely azóta a Meggyes elleni gyűlölethadjárat első számú médiuma. S nyilván az is meglepi önöket, hogy a SZERETGOM-ot Horváth Mihály finanszírozza. Ki más… Újságírója pedig… Na, ezt inkább így: „újságírója” pedig Bejó Gábor. Bejó Gábor az a fajta kis médiamocsok, akit Amerikában, mondjuk, Robert De Niro szarrá szokott verni ködös éjszakákon. Egy minden gátlás és morális megfontolás nélküli suttyó, aki egyebek mellett Kui Rózsa (Meggyes válófélben lévő felesége) lakásán egyeztet az asszonykával, valamint MSZP-s és MDF-es politikusokkal (!), mi is legyen a következő lépés a polgármester lejáratásában. (Ha nagyon akarják, majd meghallgathatják a felvételeket. Döbbenetesek!) A sor végén pedig említsük még meg szegény hülye Endrédi Józsefet, egy megőrült vállalkozót, aki létrehozta Civil Kurázsi című „lapját”. Tevékenységének eddigi mérlege: öt hónap fogház rágalmazásért… Hát így, hát ez. Ez a csapat állt össze, hogy „megmentse” Esztergomot, a majdnem Dózsafalvát, s tönkretegye Meggyes Tamást. Kiegészítésül annyit még, hogy Meggyes nincs egyedül. Ott van még Páva Zsolt vagy éppen Mádly Zsolt és a többi fideszes városvezető. Mert ezeknek már tényleg nincs más választásuk. Lassan valóban össze tudnak állítani egy MSZP-s börtönválogatottat, s hamarosan eltakarodnak. Hogy Arany Jánost idézzem: az anyjuk keservébe. Ennyi maradt tehát. Hazudozni, rágalmazni, ellehetetleníteni közülünk is mindenkit, bárkit, minél többeket. S a módszerek nem fontosak. Sőt! Bármi megengedett! Aztán, ha az űzött vad nem bírja tovább, ha feladja, ha összeroppan, vagy ha kiáll mögüle a pártja: tiszta haszon. Ezt tessék mérlegelni, megfontolni. S kéretik gondolkodni. A gondolkodás luxusa még Dózsafalván sem tilos. Bayer Zsolt

A parlamenti képviselők és a pártok tiszteletdíját mikor függesztik fel?

Hehehe, rágja csak a kefét a 20 milliárdos adósságot összelapátoló esztergomi jaffa oligarcha...