Egy hazai városközpont felújítását, nem pedig a Közgépet vizsgálja az Európai Bizottság csalás elleni hivatala - közölte a cég az MTI-vel. A Közgép a vizsgálatban a beruházáshoz kapcsolódó adatszolgáltatóként vesz részt.
A hvg.hu hétfőn reggel azt írta, hogy az Európai Bizottság csalás elleni hivatala (OLAF) munkatársai múlt héten helyszíni ellenőrzést végeztek a Közgép Zrt. budapesti székházában. A lap szerint az OLAF iratokat foglalt le, számítógépeket zárolt a Közgépnél. A cég határozottan visszautasítja „a hvg.hu cikke alapján a sajtóban megjelent találgatásokat és sejtetéseket” - közleményük szerint az OLAF egy európai uniós társfinanszírozású projekttel összefüggésben, annak ellenőrzésére kereste meg a beruházás valamennyi résztvevőjét, és a Közgépnél ennek keretében végzett előre egyeztetett helyszíni ellenőrzést május 10-én.
A közlemény szerint a Közgép a vizsgálatban a beruházáshoz kapcsolódó adatszolgáltatóként vesz részt. Az uniós ellenőrök az adatszolgáltatás során a projektre vonatkozó iratokat kértek be a Közgéptől, semmilyen számítógépes adatot vagy dokumentumot nem foglaltak le.
Az OLAF sajtóirodája hétfőn közölte az MTI-vel, hogy a hivatal az uniós támogatásokkal segített beruházásokkal kapcsolatban végzett vizsgálatokat Magyarországon is. Az Európai Bizottsághoz tartozó - de tevékenységét független módon végző - hivatal illetékese azt is jelezte, hogy a vizsgálatokban érintett cégek egyike a Közgép Zrt. Hozzátette, hogy többet nem közölhet a témáról, mert a szóban forgó vizsgálat még nem zárult le, és ilyen esetben nem szoktak tájékoztatást adni.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Nemzetközi gazdasági szereplők és hazai elemzők is beszéltek arról, mit várnak a megalakuló Tisza-kormánytól. A konszolidáció rendre megjelenik a kommunikációban, ám a kampányban a jóléti intézkedések fenntartását, sőt kibővítését is megígérte a Tisza. Kérdés, mi marad a vállalásokból.
Amerikában már Európa háborújaként tekintenek az orosz-ukrán konfliktusra.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ahogy csökken az EU súlya a világgazdaságban, úgy foszlanak szét a nagyívű tervek.
Lengyelország és a balti államok több uniós pénzt követelnek a védelemre, mert szerintük Európa keleti határai aránytalanul nagy terhet viselnek a kontinens biztonságában.
Az ukrajnai háború ötödik évében szűkülnek az orosz szabadság utolsó, digitális terei, miközben az olajalapú gazdaságnak pillanatnyi lélegzetvételre ad lehetőséget az iráni konfliktus. Az orosz társadalomnak nincs sok tere a vélemény- nyilvánításra, nő a kivándorlás és a csendes ellenállás.
Az ügynökakták – minden ellenkező híresztelés ellenére – nyilvánosak, megismerhetőek, kutathatóak.
Elemzők szerint a konkrét büntetőügyekbe való politikai beleszólás alááshatja a jogbiztonságot, és veszélyes fegyverré teheti az állami hatalmat.
