Végre egy HVG-cikk, amivel egyet lehet érteni!
Jó lenne, ha a politikában is inkább ezen a normális vonalon lennének.
A lap információi szerint az országban csak az ő birtokukban található meg a dolgozat, őket viszont eddig még nem kereste senki.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Testnevelési Főiskolai Karán lassan egy hónapja működik az a vizsgálóbizottság, amely Schmitt Pál doktori disszertációja ügyében a plágium vád helytállóságát vizsgálja. A HVG információi szerint Nikolaj Georgijev bolgár kutató eredeti tanulmányából egy példány található Magyarországon az is a lap tulajdonában, amit Svájcból sikerült beszerezniük, őket még senki se kereste meg ez ügyben, a lausanne-i könyvtár, melyben a dokumentum egyéb példányai fellelhetőek, pedig november óta zárva tart.
A lap megkeresésére Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke elmondta, hogy több alkalommal is beszélt Tóth Miklós dékán úrral a testület elnökével a bizottság felállása óta. Azt mondta, hogy folyik a munka, ezek után nagyon csodálkozna, és nem is tartja valószínűnek, ha esetleg kiderülne, hogy nincs a bizottság birtokában az eredeti tanulmány. Bazsa szerint „csak azt kell vizsgálni, hogy történt-e plágium, vagy sem, a különböző eljárási kérdéseknek, az akkori személyes függőségi viszonyoknak ma már nincs jelentősége. Ha viszont plagizálás történt, az nem évül el, hiszen ha én most is használom azt az oklevelet, amit nem szabályosan szereztem meg, akkor nem beszélhetünk elévülésről". A Debreceni Egyetem Tanára szerint így mindig az eredeti tanulmány és a doktori dolgozat szövegeinek összehasonlításán kell alapulnia a bizottság későbbi jelentésének. „Nyilván nagyon nagy érdeklődésre tart majd számot március 28-án a jelentés nyilvánosságra hozatala" – mondta a HVG-nek Bazsa György.
A lap által január 11-én nyilvánosságra hozott információk szerint Schmitt Pál 1992-ben írt doktori dolgozata szinte szóról szóra megegyezik Nikolaj Georgijev bolgár sportkutató évekkel korábban írt tudományos munkájával. Schmitt Pál először tagadta a vádat, majd egy interjúban elismerte, hogy a dolgozat nagy részéhez valóban felhasználta „törzsanyagként” Georgijev tanulmányát, de – mint hangsúlyozta – a fennmaradó rész saját következtetéseit, kutatásait tartalmazza. Ezután a HVG kiderítette, hogy a maradék 27 oldal jelentős része is plágiumgyanús.