Kommunista főkolompos autójával furikázik

bemásoltírás-------------------------------- KÓN BÉLA REPÜLŐJE Kun (Kohn) Béla elrabolt aranyláncokkal menekült repülőgépen országunkból Ifj. Tompó László Mindmáig tabu történelemoktatásunkban az 1919 százharminchárom napja alatt élet és halál uraként ismert Kun (Kohn) Béla kiléte, aki valaha az őt megintő tanára katedrája elé rondított, majd a kolozsvári Munkásbeteg-segélyező Pénztár bélyegrablójaként és sikkasztójaként vált hírhedtté, végül a Lenin-fiúk bukása után pedig elrabolt aranyláncokkal menekült repülőgépen országunkból. Kezdjük a tanárával általa történteken! Egyik osztálytársa, Herczeg Géza 1945-ben indexre tett emlékiratában (Kun Béla, 1929) ezt olvassuk: „Súlyos betegségében Ady Endrének is fülébe jutott, hogy Kun Béla, az egykori magántanítvány, akinek ő valaha Kolozsvárott privátleckéket adott, visszatért a hadifogságból, és hogy egyre nagyobb jelentőségre jut, de elmondták neki azt is, hogy Kun Béla sohasem mulasztja el a vele való intim barátsággal kérkedni. A nagy költő sokat jelentő mosollyal, megvetéssel teljes szánakozással a hangjában reflektált az ilyen hírekre, majd egyszer nagyobb társaság előtt – egy időben, amikor még senki sem sejtette volna, hogy mi lesz még Kun Bélából – egy próféta jós tehetségével figyelmeztette az érdeklődőket: – Vigyázzatok, nagyon vigyázzatok, ez egy nagyon veszedelmes fráter, ez még nagyon nagy csúfságot fog elkövetni. Ha nem vigyáztok rá, ugyanazt csinálja az egész országgal, amit egykor kisdiák korában a tanárjával csinált. Vigyázzatok a disznóra! Alig tíz éves volt, talán első gimnazista, valami miatt megharagudott az osztályfőnökére, talán beírták az osztálykönyvbe, furcsa módon bosszulta meg magát. Kora reggel bement az osztályba és – odarondított a katedra alá. Vigyázzatok rá, mert ha nem vigyáztok rá, azt fogja csinálni az egész országgal, amit egykor a katedrával csinált. Be fogja piszkítani az egész országot. Veszedelmes fráter!” Aztán mihelyt kikerült az iskolapadból, már szélesebb körben is hírhedtté vált: amint szintén Herczeg felfedi (s mellesleg a könyvében (Láng Európa szívében, 2010) az őt különben mentegető Eytan Bensur – az izraeli külügyminisztérium volt főigazgatója – is), a kolozsvári Munkásbeteg-segélyező Pénztárban igazgatóhelyettesi beosztást kapott, de „alig melegedett meg az állásában, alig hogy megházasodott, hogy apa lett, hogy a tekintély szinte felvetette, tolvaj lett belőle, alig egy évi működés után rábizonyították, hogy – milyen prózai – postabélyegeket lopott és egy kis pénzt sikkasztott hozzá, úgyhogy alig másfél éves dicsőség után Kun Béla eljátszotta az állását”, ráadásul feljebbvalói így is „diszkréten” kezelték ügyét: „nehogy még ő lármázzon vagy nehogy még ő neki álljon feljebb, tekintélyes végkielégítést adtak neki”. Végül 1919. július 31-én elrabolt aranyláncokkal menekült repülőgépen országunkból, amint erről Kosztolányi Dezső regénye (Édes Anna, 1926) nyitó fejezetében így írt: „Kun Béla elrepül. Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta. Legalább a Krisztinában ezt beszélték.” Miként is írta Márai Sándor? „A kommunizmus megbukott, minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.”

Na és aztán akkor mi van? Számomra furcsák azok az emberek, akik szerint egy tárgy csak attól sokkal értékesebb, hogy X.Y. híres ember használta. Vajon a WC papír is?

Ha egyszer 7 komment van, én miért csak 4 db-ot látok?

Czinege elvtárs, a disznópásztorból lett hadügyminiszter, aki helikopterből vadászott gépkarabéllyal. A nép fiának valagát törték talán a szocialista autótípusok ülései? A senkiházi. :D