Elkezdődött Magyarország nyugati kiszorítása

„Orbán tizenhárom éve készíti fel Magyarországot arra, hogy elforduljon a Nyugattól, és ha kell, kilépjen az Európai Unióból és a NATO-ból. Kitartó propagandája nem volt hatástalan, a magyarok nagy része teljes agymosáson esett át, a jót rossznak, a rosszat jónak mondja. Elhitte a Nyugatról, Amerikáról, az Európai Unióról és a NATO-ról szóló hazugságokat. Ezzel párhuzamosan a Nyugat is megértette, hogy Orbán nemcsak ideológiailag és érzelmileg, de politikailag is teljesen eltávolodott a Nyugattól, idegen test a nyugati civilizációban és tagad mindent, ami nyugati érték.

Orbán a Nyugat ellensége lett. Azt kezdettől fogva tudta, hogy az általa elképzelt és azóta megvalósult új politikai rendszer nem illeszthető be a nyugati demokratikus rendszerek közé, mert az szándékosan ellentéte a nyugati demokratikus rendszereknek. Az olasz fasizmus, a német nácizmus és a magyar keresztény-nemzeti horthyzmus keverékét hozta létre demokratikus köntösben elrejtve. Ez a köntös egyre inkább lefoszlik, és láthatatlanná válik, mint a császár új ruhája. Orbán nemcsak az ellentétét hozta létre a nyugati demokráciáknak, hanem az alternatív modelljét is.

Ennek lényege azonban semmivel nem különbözik a klasszikus fasizmustól, mert nagyon sok új dolgot nem lehet kitalálni. Egy politikai rendszer vagy a joguralomra, vagy az önkényre épül, és ez utóbbi esetben mindig ugyanaz történik: korlátozzák a sajtószabadságot, a szabad és egyenlő választásokat, megszüntetik a hatalmi ágak szétválasztását, kiiktatják a fékek és ellensúlyok rendszerét és az ideológiai állam uralma alá helyeznek mindent. Felszámolják a civil élet szabadságát a kultúra, az oktatás, a tudomány terén. Korlátozzák a piacot és a vállalkozások szabadságát.

Nem részletezzük az illiberálisnak nevezett orbáni állam jellemzőit, mert felesleges. Minden demokratikus ország azzal riogatja a polgárait, amikor felbukkan egy fasiszta, hogy nem akar az orbáni Magyarországra hasonlítani. Ma már nem titok, hogy ez egy közönséges fasiszta állam, nevezzék bárminek. Mindez nem elég, mert Orbán konfrontatív és agresszív politikája révén Magyarország háborúban áll a mindennapok szintjén a Nyugattal, Amerikával, az Európai Unióval, és ott árt a nyugati országok szövetségeinek, ahol csak tud.

Közben Orbán képmutatóskodik, nyalizik, majd hátba szúr mindenkit. Magyarország nemcsak a politikai rendszer miatti összeférhetetlensége, hanem a nyugatellenes retorikája, uszítása, harca, ellenséges politikája miatt is kihull a kosárból. Orbán magát szorítja egyre kijjebb, és a Nyugat már nem akarja ezt mindenáron megakadályozni. Megkezdődött Orbán és Magyarország kiszorítása, Orbán így elérte, amit akart: azt a látszatot keltheti, hogy az ő nemzeti önállóságot és szuverenitást védő politikája miatt szorítják ki Nyugatról, miközben 2010 óta már soha nem is tartozott oda.

Orbán a goebbelsi propaganda módszereivel kiforgatta a nyugati demokratikus értékeket, az emberi jogokat, az emberi méltóság tiszteletét, és a Nyugatot sikeresen mutatta be úgy, mint egy korcs életet, sikeresen kriminalizálta Magyarországon a védelmezett kisebbségeket, és állította be az önkényuralmával szembeni jogos kritikát a Nyugat bosszújának. Mintha a nyugati értékek károsak és veszélyesek lennének Magyarországra, amitől ő megvédi a magyar népet. Ezzel sikerült megutáltatnia a magyarokkal a szabadságot, az emberi jogokat, a humanizmust, a jóságot, az emberséget.

Amikor Magyarország megkapta az amerikai vízummentességet, akkor az annak jele és része volt, hogy a nyugati világ befogadja és integrálja Magyarországot. Amikor Amerika elkezdte korlátozni ezt a vízummentességet, az a fordítottját jelenti: elkezdték Magyarországot kiszorítani a nyugati világból. Ugyanezt jelenti az uniós pénzek visszatartása is, amivel kifejezik, hogy Magyarország nem nyugati demokratikus ország, nem tartozik a nyugati értékrendbe, s nem hajlandóak finanszírozni tovább egy fasiszta diktatúrát.

Ahogy Orbán távolodik a nyugati civilizációtól, és eltájolva magát, azonosul a keleti embertelen, népirtó diktatúrákkal, úgy erősödik majd a nyugati kiszorítás, amíg Orbán el nem érkezik ahhoz a rég várt ponthoz, hogy nyíltan szakítson a Nyugattal, és belekormányozza Magyarországot egy észak-koreai pozícióba. Vélhetően megvárja az uniós elnökséget, hogy ott még pusztítson, amit tud, vagy még egy kísérletet tegyen az Európai Unió átvételére, balkáni csatlós államai felvételének elősegítésével.

Aztán, ha a következő európai parlamenti választáson Európa szélsőjobboldali fasisztái nem szereznek többséget, ha Orbán elszigetelt helyzetben egyedül marad, akkor már csak idő és alkalom kérdése lesz, hogy a Néppárthoz hasonlóan kilépjen az Európai Unióból is. Akkor pedig már a NATO-ra sem lesz szüksége, hiszen azok szövetségese, akiktől a NATO megvédené. A pusztulás, amit elindított, visszafordíthatatlan. Magyarország a Nyugathoz tartozna, s ha elfordul a Nyugattól, a Kelet nem fogadja be, illetve az ország nem tudja az ázsiai normákat elfogadni. Ez maga a vég.

Tragédia és pusztulás lesz a vége, amit a magyar nép türelmesen kivár, mert semmit nem vesz komolyan, és semmiről nem gondolja, hogy az intő jel. A mának él, ezért elveszíti a holnapot.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd