Kína láthatóan nem tud kikecmeregni a Covid utáni krízisből, és ha a nagy képet nézzük, leginkább az hiányzik neki, ami Magyarországnak is: az alternatíva. Azaz minél erősebb kézzel irányít a Párt, annál tétovább az ország gazdaságilag (szép magyar siker: ebben már felzárkóztunk hozzájuk). Indiát olyan mélységű etnikai, vallási, nyelvi stb. ellentétek feszítik, amelyek épp azt kérdőjelezik meg, ami Orbán politikai világképében a legfontosabb: a nemzetállami jövőt. Mellesleg India a nemzetközi migráció legnagyobb kibocsátó országa – ha ez az a modell, amit követni akarunk, akkor jó az irány. Törökország a saját történetének legnagyobb válságával küzd, szintén totális pártállami irányítás alatt, ez is pipa. Oroszország kapcsán pedig azokban a bizonyos elemzésekben legfeljebb arról folyik a vita, hogy mennyi időre nullázta le magát: tíz évre, harmincra, vagy netán örökre.
Egyszóval országunk fejének legutóbbi érdemleges tusnádfürdői mondatai nem öregedtek túl szépen. Amit idén mond, alighanem abból is csak a várható megszorításokra utaló szóvirágokat érdemes figyelni – a jövőnk szempontjából minden más teljességgel érdektelen. ”
Nyitókép: MTI / Mohai Balázs