Akkor nem jön Prigozsin a Spinozába?

„Azt gondolhatnák, hogy a címben egy kissé túlzok. Szó sincs erről! És ehhez csupán elég megnézni, hogy különféle baloldali hangadók, politikusok, véleményformálók milyen heves izgalmi állapotba kerültek, amint Prigozsin, ez a kifejezetten mély moralitással egészen biztosan nem bíró – persze, egy zsoldosvezérnél ez előny – hadúr az ismert előzmények után úgy döntött, hogy megindul csapataival Moszkva felé.

A közvetlen következményeket már ismerjük, nem lett az egészből semmi sem. Aztán, hogy ez mennyire volt a háború információs ködével körbevett, hamis zászlós művelet, mennyiben volt egészen komoly, illetve, hogy mik játszódtak le a színfalak mögött, azt valószínűleg egy ideig még nem fogjuk megtudni, de az mindenesetre biztos, hogy Prigozsin fegyveresei jóval közelebb kerültek Kijevhez, mint bármikor eddig.

Lévén Fehéroroszország, ahová Lukasenkával, a feszült helyzetben valamilyen szinten közvetítő elnökkel úgy állapodtak meg, hogy a Wagner-csoport oda teszi át székhelyét, jóval közelebb van a kijevi fővároshoz, legalábbis ahhoz képest, ahol eddig voltak.

Itt és most fölöslegesnek tartanám azt ecsetelgetni, hogy ki nyert és ki veszített az egész mozzanattal, lévén ehhez sokkal jobban értő emberek is látványosan tapogatóznak a sötétben. A történelmet valamennyire ismerőként azt tudnám csak föltételezni, hogy a látszólag legegyszerűbb magyarázat éppen annyira valószínű lehet, mint a sokkal valószínűtlenebb, csupán azért, mert azt viszont egészen biztosan tudjuk, hogy háborús helyzetekben bármi és annak ellenkezője is igaz lehet. Ezért hát a spontán, átgondolatlan lázadás és pár óráig valamilyen fokú polgárháborúval kecsegtető helyzet pont úgy, mint a színfalak mögött átgondolt és nekünk valahogy adagolt befolyásolási kísérlet is.

Ám még egyszer mondom, nekünk ebben a helyzetben nem ez a legérdekesebb és főleg nem ez a legfontosabb.

Hanem a fentebb már említett balos tótumfaktumok reakciói. Mert nézzék csak, ezek az elemek egyszerűen nem tudnak úgy létezni, hogy akár a legkétesebb figurák felé ne mutatnának szurkolást, ha a nagy mumusnak borsot törhetnek az orra alá. Mint mondjuk Somogyi András, befolyásos baloldali üzletember és politikai tanácsadó, aki cégével nem is olyan régen a baloldal háborúpárti plalátkampányát bonyolította le, majd véletlenül lebukott, ahogy a magyar Greta Thungbergnek kitalált Pankotai Lili instruálását látta el. (Különben ez is rámutat a magyarországi baloldal – hiába megbízói milliárdjai – végzetesen behozhatatlan provincialitására. Thunberg mondjuk legutoljára 4-5 éve volt menő, amikor valóban befolyásos politikusokkal parolázott, mert nekik is jól jött szegény lánnyal egy-egy fotó a közösségi oldalaikra progresszív szavazók lájkjaiért. Azóta? Őszintén, mikor hallottak úgy igazán komolyabb ügyben Thunbergről?)

No, Somogyi azt írta, soha nem gondolta volna, hogy fizetett fasisztáknak fog drukkolni állami fasiszták ellen, de ez is megtörtént. Mi van? Vagy éppen Tompos Márton, Momentum-képviselő, aki a mindennapokban egy különösen elszánt pocok harciasságával szokott nézelődni a Parlamentben, szinte percenként posztolt rajongva arról, hogy most már megbukik Putyin. Az ember szinte már írt volna neki, hogy nem muszáj magát ennyire wagneresnek képzelnie. A sort pedig hosszan lehetne folytatni. És éppen ez a probléma, ez a tragikus.

Mert ezek az emberek, még egyszer mondom, bárkit hőssé avathatnak, a korábban leggyűlöltebb ellenfelüket is, ha meglátják benne az esetleges haszonszerzés lehetőségét, lásd még a címben is említett Spinoza-ház és Vona Gábor, a korábbi, gyűlölt jobbikos pártelnök esetét, amikor a balos elit nyilvánosan bocsátott meg a jobbikosoknak, abban bízva, hogy így legyőzhető közelségbe kerül Orbán Viktor.

El sem tudják képzelni, hogy nekünk nem kell és nem is szabad drukkolni egy olyan külföldi viszályban, ami minket közvetlenül nem érint, mert csak veszélybe sodorná hazánkat. Vagy ha értik és ez a rosszabb, hát valami sötét megbízás okán cselekednek így. Mi nem szurkolunk senkinek, csak magunknak, a saját érdekeinknek. Hát, ez sem jött be nekik. Ahogy általában.”

Nyitókép: Képernyőfotó