Karosszékből

„Orbán Viktor miniszterelnök is reagált Karácsony Gergely háborús szavaira: »Itthon, a karosszékben ülve, értelmiségi belvárosi módon az ország leggazdagabb önkormányzatának első embere olyat mondjon, hogy háborúban állunk Oroszországgal, ettől kinyílik a bicska az ember zsebé­ben. […] Nyugaton mindenki lelkes.«

Ismerős állapot.

»Éljen a háború! – kiáltozták az emberek« – a Délmagyarország 1914. július 28-i számának címoldalán írja ezt a szegedi tudósító. Hasonlót máshonnan is ollózhatnánk, azokban a napokban a várva várt hadüzenetről szólt a sajtó. Harci vágy lepte el az országot, mire végül megérkezett az agg Ferenc József ultimátuma: »Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam…«

A vágy a háborúságra sosem belülről jön. Az ördögöt kell keresni mögötte. A háborúk parazitáit: a fegyvergyárost, a hadiszállítót, a temetkezési meg az újjáépítési vállalkozót. Azokat, akik tönkremennének a békében. Ők garantálják a békétlenséget, ők tudják, hogyan lehet egymásnak ugratni jámbor embereket. Gyóni Géza költő 1914 nyarán lelkesen indul a frontra, ám gyorsan kijózanítják a gránátok, az ágyútűz, a halottak látványa. Október 6-ának borzalmas éjszakáján születik legemlékezetesebb verse, a Csak egy éjszakára. »Mikor a pokolnak égő torka tárul, / S vér csurog a földön, vér csurog a fáról / Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben / S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem […]«

»Éljen a háború!« – harsogták dédszüleink. Hetekkel később már a hadihíreket olvasták, de akkor már nem volt éljenzés. A postást várták, mit ír a frontról a férj, az apa, a testvér. Mikor jön már a levél? Vagy miért nem jön?! Jaj, Istenem, odafönn!”

Nyitókép: Földházi Árpád