Így aztán az első próbálkozások fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy az offenzíva közeledtével egyre kisebb lett az ukrán vezetés arca. A változó, mindinkább óvatossá váló kommunikációból azt olvasható ki, hogy Kijev legszívesebben kivárt volna ezzel az ellentámadással. De nem teheti, mert egyre nagyobb rajta a nyomás.
A Politico értesülései szerint ugyanis Washington az ukrán vezetés értésére adta, hogy a további támogatás mértéke jelentős mértékben függ az ellentámadás sikerétől. Ez érthető, hiszen az Egyesült Államok kényes időszak, az elnökválasztási kampány előtt áll, ráadásul azért érezhetően fogynak a Nyugat tartalékai, és egyre nagyobb a társadalmak elfáradása is. Kijev tehát a tavaszi retorikával ellentétben óvakodik egy meggondolatlan offenzívába belecsúszni, ugyanakkor eredményeket kell felmutatnia, így támadási kényszerben van.
Így aztán az időjárás javulásával, a terep felszáradásával megkezdődött az offenzíva első szakasza, amelyet kissé kelletlenül néhány nap múlva Zelenszkij elnök is az ellentámadás megindulásaként ismert el. Kijev láthatóan kivárt volna ezzel az első sikerekig, de a nyomás miatt nem tehette, így jobb híján az ukrán és a nyugati média inkább néhány falu, Nyeszkucsnoje és Blagodatnoje falvak, a terepviszonyok miatt értelmetlen elfoglalását – a környező területekhez képest mélyebben elhelyezkedő tűzzsákba csalták be az ukrán támadókat – igyekszik nagy sikerként eladni. Már csak azért is, mert közben az információs fronton is rosszul alakult a helyzet.”