„Olyan eszmék jelentek meg, amelyek szép szavakba csomagolva, de totális gyűlöletet, megosztottságot hoznak, egymás ellen fordítják az embereket. Persze, ahogy a marxizmus is tette a burzsoák és proletárok, a vagyonosok és nincstelenek ellentétének mesterséges kiélezésével, felnagyításával. Nem véletlenül nevezzük neomarxizmusnak mindazt, ami most történik: a genderizmust, az emberijogizmust, az identitáspolitikát. Különböző társadalmi csoportokat feszítenek egymásnak, vélt vagy valós kisebbségeket folyamatosan az elnyomónak, kizsákmányolónak, gonosznak nevezett többséggel igyekeznek szembefordítani, sikerrel.
És mi az elsőszámú hozadéka a társadalmi csoportok összecsapásának? A társadalmi rend felbomlása (akár a polgárháborúig elmenően). És ha az állam nem képes a rendet fenntartani, akkor az állampolgárok elveszítik benne a bizalmukat, ezáltal az állam a legitimitását, és még nagyobb káosz következik. De aztán, egy idő után persze, az embereknek elege lesz a harcokból, a lázongásból, a káoszból, mert nyugalmat, biztonságot akarnak, egyszerűen csak élni szeretnének.