Miközben a világ progresszív körei folyamatosan Magyarország orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontját kérdőjelezik meg, addig a valóságban egyedül a magyar kormány vállalta fel, hogy békepárti határozatot fogadjon el parlamentjében.
Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Annak ellenére, hogy a múlt héten meggyőző többséggel fogadta el a magyar Országgyűlés a kormánypártok által beterjesztett békepárti határozatot, a rendre Magyarországot, illetve a magyar kormányt pellengérre állító nemzetközi média és kommentátorok serege ezzel kapcsolatban valamilyen oknál fogva meglehetősen csendben maradt. A napokban számos találgatás született azzal kapcsolatban, hogy mi lehetett e hirtelenszerűen megváltozó médiastratégiának a magyarázata, azonban egy valami bizonyosan látszik: az eddig hazánkat gyakorta kioktató, s erkölcsi érvek mentén megszégyeníteni igyekvő nyugati politikai és médiaelit most először találta magát szemben olyan kihívással, amely ellen már nem elegendő a megszokott kettős mérce használata.
Ugyanis miközben az elhúzódó orosz-ukrán háború kapcsán folyton-folyvást Magyarország „megkérdőjelezhető” pozíciójáról esik szó a világ progresszív köreiben, addig érdekes módon egész Európában egyedül a magyar kormány bizonyult elég bátornak ahhoz, hogy békepárti határozatot fogadjon el a parlamentjében. Mint az a részletekből kiderül, a hétpontos állásfoglalás egyértelműen rögzíti a magyar kormány által képviselt irányvonalat, melynek legfontosabb elemei között megtalálható az azonnali tűzszünet fontossága és Ukrajna területi integritása melletti való kiállás, valamint az orosz agresszióval és a Brüsszel által hozott háborús szankciókkal kapcsolatos elítélő szándék.
Megjegyzendő, az itthoni ellenzéki érvekkel ellentétben,
mégpedig két okból kifolyólag. Egyrészt a tavalyi országgyűlési választások, valamint az energiaszankciókról szóló őszi nemzeti konzultáció után immár egy hivatalos parlamenti deklaráció formájában is rögzítésre került a magyar választópolgárok szerint is vízválasztó kormányzati álláspont. Másrészt, amennyiben Európa-szerte végigtekintünk, a látszólag erkölcsi alapokon nyugvó retorika ellenére szinte csak olyan országvezetői, illetve brüsszeli politikusi nyilatkozattal találkozhatunk, amely egyértelműen a fegyveres konfliktus elmélyítésében, valamint Magyarország háborús érintettségének fokozásában érdekelt.
Sajnálatos módon e nyugati véleményáramlat leghangosabb közvetítője a brüsszeli intézményrendszer, amely néhány héttel ezelőtt a magyar kormány határozatával szögesen ellentétes gondolatokat fogalmazott meg egy kiáltvány formájában. Az Európai Parlament legutóbbi határozatából ugyanis kiderült, a testület az eddigi Ukrajnának szánt hadisegítség megsokszorozását tekinti kívánatosnak, melynek értelmében katonai vadászgépek mellett nagy hatótávolságú rakétarendszerek ukrán kézbe való bocsátását irányozná elő. Köztudott, az egyre nagyobb horderejű, célzott pusztításra alkalmas eszközök bevetése nemcsak a konfliktus kontrollálhatatlan mértékű eszkalálódását, hanem további katonák és civilek halálának nagyságrendbeli emelkedését idézné elő.
Számításba véve ugyanakkor, hogy e határozatot elfogadó Európai Parlamentnek jelenleg az a Roberta Metsola az elnöke, aki a korábbi ukrajnai látogatásán nyíltan azt szorgalmazta, hogy az unió tagországai küldjenek még több fegyvert Ukrajnába, és vegyék fontolóra a vadászbombázók leszállítását is, már kevésbé tűnik megalapozatlannak az a kritika, mely szerint a részleges józanság hangját valóban a háborús vérszomj váltotta fel Brüsszelben. Ennek fényében aligha okozhatott meglepetést mind a magyar, mind pedig az európai közvélemény számára az a pillanat, amikor Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke,
Mint mondta, „Magyarországot gyakrabban kell számon kérni, különösen az Oroszországgal és a háborúval kapcsolatos álláspontja miatt”.
Ám hiba lenne azt feltételezni, hogy a békét szorgalmazó magyar kormánynak egyedül Brüsszellel szemben kellene kiállnia különutas álláspontja mellett. Példának okáért a holland parlament tavaly ősszel – szintén az Európai Parlament kezdeményezésére - Oroszországot egy olyan állammá nyilvánította, amely a terrorizmust támogatja. Ám ezt megelőzően Mark Rutte kormányfő az oroszokra utalóan még azt is elmondta, hogy a teljes nyugati világ veszélybe kerülhet, ha egy agresszort nem sikerül megfékezni.
A holland események után néhány hónappal már a francia törvényhozás is Oroszországgal kapcsolatosan tevékenykedett, melynek keretében arról döntött, hogy korábbi vonakodása ellenére, könnyen páncélozott harckocsikat küld Ukrajna megsegítésére. A franciák döntését maga az elnök, Emmanuel Macron jelentette be, majd egy későbbi nyilatkozatában azt is hangsúlyozta, hogy az ukrajnai háborúban Oroszország bukását reméli. Mondani sem kell, Párizs kardcsörtetéstől hangos bejelentése után Berlin is lépéskényszerbe került, melynek keretében már a saját állományából származó harckocsik Ukrajnába küldéséről szóló jóváhagyását kommunikálta a német kormány.
Mindezek alapján belátható, azzal, hogy a kétharmados felhatalmazással rendelkező magyar Országgyűlés Európában egyedüliként fogadott el egy olyan parlamenti határozatot, amely humanitárius megfontolások mentén a teljes brüsszeli establishmenttel és a vezető nyugati tagállamokkal is szembe mert menni, érdemben ki tudta fogni a szelet azon politikai körök vitorlájából, amelyek aljas módon Magyarország háborúval kapcsolatos, „kétséges” és „homályos” álláspontjáról lamentálnak. Mi ez, ha nem a valódi, békepárti népképviselet?
Nyitókép: Pixabay
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Azt viszont továbbra sem pontosítják, mi legyen a szolgálati idő felső határa.
A pontos számokat még nem közölték.
A European Conservative arról számolt be: miközben Nagy-Britannia szolidaritásból fegyverezte fel Ukrajnát, védelmi ipara – és Boris Johnson szövetségesei – a háborút lehetőségként fogták fel.
Ezt is csak Orbán Viktor vette észre.
A Tisza szakértőinek megszólalásai alapján Magyar Péterék eltörölnék a Nők40-et és a 13. havi nyugdíjat, csökkentenék a nyugdíjakat, valamint a legmagasabb nyugdíjakra 10-20 százalékos adót vetnének ki. Szakértőt kérdeztünk, mivel járna, ha a Tisza meg tudná valósítani tervét.
Jól látható, hogy Magyar Péter nem tűr meg senkit a Tisza soraiban, aki nem támogatja a háború folytatását.
