„Orbán valószínűleg megtudta, mi lesz a következő lépés az amerikaiak, a NATO, az EU részéről, ha továbbra is az oroszoknak dolgozik, Magyarország az orosz kémtevékenységet segíti, s ha Orbán a Nyugat ellenségeinek oldalán áll. Most került Orbán igazi döntési helyzet elé, miután az amerikaiak számos figyelmeztetés és egy ultimátum után elkezdték Magyaorország nyílt szankcionálását az oroszok oldalán, és elkezdtek úgy bánni vele, mint egy ellenséggel (miután úgy is viselkedik és az is). A NATO-ban nincs »semleges« álláspont, ami valójában az ellenséggel való kollaboráció.
Magyarország ma bejelentette, hogy kilép az orosz kémbankból, miután egy nappal korábban még fennhangon hirdette, hogy »nincs az a szövetségesi, diplomáciai, akár baráti nyomás, aminek Magyarország ne állna ellen«. Miután Orbán megértette, hogy az amerikaiak nem játszadoznak tovább, és nem tűrik, hogy az oroszokat segítse, ellenséges propagandát és kémtevékenységet fejtsen ki, s készek a legkeményebb szankciókra, amelyek rövid időn belül Magyarország összeomlásához vezetnének. Orbán választhatott a Nyugat és az oroszok között, de most már választania kellett.
Orbán meghátrálása nem őszinte, hanem taktikai jellegű lépés, amit még saját emberei és propagandagépezete sem tudott lekezelni. Szijjártó például még mindig a »háborúpárti« maszlagot fújta, miközben Orbán már visszavonulót fújt. Nem lesz könnyű a propagandagyárat sem átállítani, miközben fordult a bummfa, és a megvadított híveket sem, akikkel szívből megutáltatták már az EU-t és Amerikát, az egész Nyugatot. Ez nyilván nem is fog megtörténni. Orbán meghunyászkodása mindig addig tart, amíg veszély fenyegeti, utána ott folytatja, ahol abbahagyta.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd