Ha egy szubkultúra túllép a hatáskörén

„Az úgynevezett szubkultúráknak az a lényege, hogy a társadalom egy kisebb csoportja valamely szokásában, érdeklődésében, tevékenységében eltér a többségétől. Ezek általában elfogadják a domináns kultúrát, de párhuzamosan működtetik a maguk világát. Nem nagyon lépnek ki belőle, nem próbálják a többséget saját életvitelükre áttéríteni, kevés a kapcsolódási pontjuk a társadalom egészével.

Ha azonban egy szubkultúra nagy nyilvánosságot követelve, provokatív módon ráerőszakolja nézeteit, elképzeléseit a többségre, akkor számítania kell arra, hogy ez konfliktust fog kiváltani.

Ilyen sajátságos szubkultúra a különböző alternatív nemi szerepek, szexuális szokások szerint élők közössége. Kevesebben vannak, mint a cukorbetegek, a focidrukkerek vagy a komolyzene hívei, de többen vannak a hazánkban élő jakutoknál, a laposföld-hívőknél és a Párbeszéd szavazóknál.

Alapesetben a kérdésben nem érintetteknek alig kéne tudniuk róluk. Ahogy a kívülállók úgyszólván teljesen tájékozatlanok a bélyeggyűjtőket aktuálisan izgalomban tartó postatiszta sorozatokról vagy a Star Wars rajongók korfájáról. Sógorom például hüllőmegfigyelő, rendszeresen jár hüllőkonferenciára és jelenti, ha valahol gyíkot lát, de tagtársaival nem vonul fel az Andrássy úton krokodilokat, vagy éppen viperákat ábrázoló transzparensekkel, arra érzékenyítve a járókelőket, hogy szeressék a kígyókat.

A szexuális alternatívák élharcosai azonban benyomulnak a személyes terünkbe, kikerülhetetlenül elárasztják a különböző felületeket erőszakos propagandájukkal, így óhatatlanul állásfoglalásra késztetnek.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd