Az SZDSZ-től a dollárbaloldalig

„A játék peremfeltételei megváltoztak harminc év alatt. A baloldali médiamonopólium megtört, a harcosok fegyelmezettsége csökkent, kiépült jobboldal gazdasági védvonala. A kimondhatóság határait sikerült lényegesen kintebb tolni. Ha valakire a mai liberálisok fatvát adnak ki, mint anno Csoóri Sándorra és Csurka Istvánra, az inkább közderültséget okoz, mind megrettenést.

Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a gyakorlati tapasztalat. Értelmes ember már nem mondhat a komolyanvétel igényével olyasmit, hogy a ballib ellenzék is a hazát kívánja szolgálni, csak másképpen, más ideológia mentén. Ezek nem akarják az országot szolgálni. Hallgatva az SZDSZ utódpártjainak propapandaszólamait, követve állásfoglalásaikat megállapíthatjuk, hogy elődpártjukhoz hasonlóan nincs olyan kérdés, amiben ne mennének szembe a magyar érdekekkel.

A világ oly mértékben megváltozott körülöttünk, hogy ma nem jobboldaliak és baloldaliak állnak egymással szemben, hanem a normalitás és az abnormalitás. Egy valódi liberálisnak minden oka megvan ma a konzervatívok mellé állni, mivel utóbbiak sokkal többet képviselnek a liberalizmus szabadságeszményeiből, mint azok, akik ma liberálisnak mondják magukat.

A magyarországi ellenzéknek nem lett volna kötelező felszállni a hülyeségvonatra. Rémisztő képződménynek nevezni a fehér, keresztény, heteroszexuális embereket, támadni a határkerítést és a rezsicsökkentést, a kardcsörtetők oldalára állni az orosz–ukrán háborúban. Észveszejtő, hogy az Európát tönkretevő szankciók és az Ukrajnába irányuló, egyre nagyobb mértéket öltő fegyverszállítás ügyében is képesek az SZDSZ-fiókák idegen érdekeket képviselve szembemenni a magyarok elsöprő többségének álláspontjával.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán