Amit ezek az emberek sorozatosan elkövettek Budapesten, annak a jogi minősítése nem kétséges: ez terrorizmus

„Még egyszer a kitörésnapról és az antifáról

A budai vár védőinek 1945 februári kitörési kísérlete már az érintettek száma miatt is olyan jelentős esemény, amire teljes joggal megemlékezünk. Egy ilyen megemlékezésen arra sincs szükség, hogy szétszálazzuk a történteket, és megkülönböztessük a háborúért felelősséget nem viselő német és magyar katonákat a közöttük elrejtőzni próbáló, velük kitörő nyilasoktól. Ez a történész dolga, nem a megemlékezőké.

Éppen ezért felháborító, hogy a tragédiát ürügyül felhasználva náci maskarába bújt, okkal tiltott jelképeket trükkösen, eltorzítva magukra aggató operettnácik ilyenkor a legkisebb személyes kockázat vállalása nélkül eljátsszák a bátor ellenállót, miközben csak annyit érnek el, hogy tovább fokozzák a feszültséget az amúgy is felzaklatott társadalomban. Ezeket, és nem a valódi megemlékezőket rühellem.

Az operettnácikat sajnos már megszoktuk. Amit viszont az elmúlt napokban a nemzetközi szélsőbal művelt, akár az antifa részeként, akár nem, az merőben új és tűrhetetlen. Amit ezek az emberek sorozatosan elkövettek Budapesten, annak a jogi minősítése nem kétséges: véletlenszerűen kiválasztott emberek megtámadása vélt vagy valós politikai meggyőződésük miatt, ezáltal a hasonlóan gondolkodók megfélemlítése. Ez terrorizmus.

Akiket elkaptak, és akiket remélhetőleg később még elkapnak, azokat nem testi sértésért, hanem terrorizmusért kell tehát elítélni. Gyorsan világossá kell válnia, hogy a magyar emberek erőszakkal való megfélemlítését, bármit gondoljanak is a világról, a magyar állam nem tűri el.

Várom a hazai és nemzetközi politikusoknak a szélsőbal támadását elítélő nyilatkozatait.”

Nyitókép: Képernyőkép