A Blokád című, névleg a taxisblokádról készült film az agitprop Elk*rtukkal összevetve más minőség

„A játékfilm varázsa, hogy a néző, bár tudja, hogy komponált sztorit lát, valamilyen mértékig valóságnak képzeli azt, különben aligha élné át érzelmileg. Ez az effektus működik az »igazi« embereket megidéző alkotásoknál is, azzal a különbséggel, hogy ha a film elfogadható minőségű, hitelesnek tetsző, a legtöbben a mozi után is hiszik, amit láttak, az a valóság hű tükre. Persze az átlagnéző nem tudja, mi az, ami tény, ami a valóság kis módosítása, és ami teljes mértékig fikció, ezen belül, akár a látottak szerint is történhetett volna, vagy teljesen a fantázia szüleménye.

A Blokád című, névleg a taxisblokádról készült film az agitprop Elk*rtukkal összevetve más minőség. Jobb fazonja, látszólagos hitelessége miatt könnyebben fogadja el a néző, hogy a valóságot látja, de azért az Oszkár-jelölés, ahogy mondani szokták, tréfának túl erős. A másfél milliárdos kiemelt állami támogatásból, valójában Antall József emlékének szépítésére készített, személyét jócskán megemelő, remek színészi alakításokkal, ügyesen felépített munka, jórészt Kónya Imre 2019-ben megjelent könyvére épül (Antall József közelről, Kortárs Kiadó).

A film szerint a taxisblokádot kiváltó benzináremelés egyik legfőbb oka, Irak Kuvait elleni agressziójának világpiaci következményei mellett, hogy az oroszok elzárták az olajvezeték csapját. A néző aligha érti félre: ez Antall bátor és kemény moszkvai fellépésének megtorlása. Valójában a blokád idején akadozott ugyan a vezeték működése, szándéktalanul, de elzárás nem történt. A két esemény, a moszkvai út és az áremelés között eltelt négy hónap miatt logikátlan is a film beállítása. Egyébként, ha a bemutatott változat igaz lett volna, az éppen Göncz filmbeli óvatosságát igazolná, mellékesen az meg egyenesen viccesre sikeredett, hogy Antall, elveket követ, ezért hátrányokat is kockáztat, ő a mai »Brüsszel«, míg Göncz, a hátrányoktól félve, az elveket feladva Orbán előképe lenne – de ki vesz észre ilyesmit egy film sodrásában.

Nyilván értelmetlen minden jelenetet összevetni a valósággal, de néhányra azért érdemes kitérni. Nincs köze a tényekhez annak a beállításnak, hogy a blokád első napján a taxisok már majdnem megállapodtak a kormánnyal, amikor Göncz nyilatkozata, miszerint a kormány függessze fel az áremelést, a blokádozók menjenek haza, kerüljön az Országgyűlés elé a benzinár ügye, szétverte a gyors befejezés lehetőségét. A kormány, az MDF ugyanis Göncz nyilatkozatáig kérlelhetetlenül azt képviselte, hogy a blokád jogellenes, nincs kompromisszum. Göncz »békepárti« megszólalása és az elnöki pozíció alkotmányos határait feszegető, mert a kormány kompetenciáját érintő fellépése éppen erre és a blokád minden eszközzel történő felszámolásával fenyegető kormánynyilatkozatra reagált. A film sok logikátlan mozzanata közül az egyik egyébként éppen az, hogy miközben Göncz fellépését kívánják rosszindulatúan beállítani, a hidak megtisztítására alkalmas katonai felvonulás bemutatásával/kitalálásával éppen indokoltságát támasztják alá. Ha a jogellenesnek tartott demonstrációt a látott katonai erővel felszámolják, ahhoz képest a 2006-os rendőri fellépés babazsúr lett volna. Mellesleg mintha a film arra építene, a nézőnek nem ugrik be a 2006-os megmozdulások, Orbán parlament előtti 2007-es kordonbontása és a blokád analógiája. Vagy lehet, hogy az alkotók sem vették ezt észre?”

Nyitókép: YouTube