„Gyakorlatilag egyetlen percig sem akadt meg, miközben végighazudta a műsort, elhallgatva azokat a súlyos bűncselekményeket, amelyek belügyminisztersége alatt történtek.
Gyakorlatilag a rendőrség, a legsötétebb, legprimitívebb alvilág fonódott össze a kormányzattal. Ezt volt a kilencvenes évek Magyarországa.
Elmesélt egy sztorit, miszerint egy német rendőri vezető előadást tartott Budapesten, miközben ellopták az autóját az épület elől. A rendőrök tudták kiket kell felhívni, hogy visszaadják a járművet. Ilyen volt a Kuncze-időszak rendőrsége. A hatóságok jól ismerték a bűnözői köröket, ellenben semmit nem mertek tenni ellenük, csak a legvégső esetben léptek fel egy-egy elszemtelenedett csoport ellen.
Portik, Vizoviczki és a többi bűnöző ekkor élte az aranykorát, az olajszőkítés a tetőfokán pörgött. Napi rendszerességgel történtek robbantásos merényletek Budapest utcáin. A bűnözői körök az utcákon vívták a harcaikat.
Az 1998-as választások előtt két hónappal a nyílt utcán gyilkolták meg Fenyő János vállalkozót. Másnap Horn Gyula a kormányülésen kijelentette: »ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság, nem az, amit elvárnak az állampolgárok. Elfogadhatatlan, hogy naponta történjenek rablások és gyilkosságok.«
Még Horn Gyula is így nyilatkozott, pedig a kommunista politikus egy cseppet sem volt finnyás.
Kuncze mindent megtestesít, amelyet az ellopott rendszerváltás kifejezés takar.”
Nyitókép: MTI / Mónus Márton