Feri esete Trianonnal

Amióta elolvastam Gyurcsány Ferenc „Katus, Marci, Nemzet, Trianon” című bejegyzését, egyre csak azon gondolkodom, hogy ennél az embernél mi okozza azt a furcsa perverziót, amelynek következtében időről-időre szükségét érzi annak, hogy belerúgjon a nemzeti érzelmű honfitársaiba és a külhonban élő magyarokba. Szemmel láthatólag számára semmi sem szent, és még a szeretett édesanyja emlékét is képes feláldozni egy ízléstelen facebookbejegyzés miatt. Elképesztőnek tartom, hogy egy magát értelmesnek tartó egyén miképpen képes párhuzamot vonni a fizikai lét törvényszerű elmúlása, és egy emberek által meghozott, egyébként mélységesen igazságtalan, de a csupán a pillanatnyi erőviszonyokra épülő nagyhatalmi politikai döntés között.

Aztán újból arra következtetésre jutottam, hogy ennek az embernek az egész politikai pályája hazugságokra, a nemzet számára legfontosabb értékek módszeres megtagadására, a bárhol élő, de nemzetben gondolkodó emberek rendszeres sértegetésére, provokálására, ha kellett fizikai megalázására épült és épül. Ezen túl, ami még volt, az az olcsó ripacskodásban merült ki. Ezzel a politikával, amikor hatalmon volt annyit ért el, hogy romba döntötte az országot, szembeállította a magyart a magyarral, megosztotta a nemzetet. És hazudott „reggel, éjjel meg este”.

A gyurcsányi politika semmi másról nem szól, mint a legalantasabb emberi érzések tudatos felszínre hozataláról és szinten tartásáról, amilyen az irigység, a szűkkeblűség, a kisstílűség, amit egyszóval hívhatunk „házmester mentalitásnak” is. A gyurcsányi világ egy szürke, rosszkedvű, vicsorgó és acsarkodó világ, ahol mindenki azt nézi, hogy nehogy a másik boldogabb, kiegyensúlyozottabb, szebb, esetleg sikeresebb legyen. Ha ilyet látnak, azt rögtön gyűlölni kell és le kell húzni a szürke, rosszkedvű tömeg szintjére. Ez a világ nem tud mit kezdeni az olyan fogalmakkal, mint szeretet, remény, a szebb jövőbe vetett bizalom, a jól végzett munka gyümölcse. Mindent le kell húzni a sárba, átfesteni szürkére, még a legszentebb érzéseket is be kell piszkítani. Ez az attitűd tartja össze a gyurcsányi világot.

Azonban a jó hír az, hogy ez a világ egyre inkább zsugorodik, elvész lába alól a talaj. 20 évvel ezelőtt, még sokakat meg lehetett vezetni a 23 millió románozással, 2004. decemberében sikerre lehetett vinni minden idők legbecstelenebb, legaljasabb, leghazugabb kampányát, de 2010-ben végre eljött az igazság pillanata. Persze azóta is folyik az acsarkodás, a károgás, hol Vadai, hol Niedermüller, hol Varjú, hol Arató, hol Szabó Tímea, hol Gyurcsány szájából, de ez már egyre kevesebb embert érdekel.

Ma már a többség érti és helyén tudja kezelni a Trianon hallatán és kapcsán felmerülő érzelmeket, és nem szorul rá egy farizeus, hazug és bukott ember útmutatásaira, bölcselkedésére. Ami pedig a normalitáson túl van, az a szürke, rosszkedvű, a DK és árnyékkormány világa, ahol Gyurcsány szellemében megnyilvánulnak a DK és tagozatainak emberei: a maszkokat a határon túliaktól féltő Szabó Tímea, román és szlovák jelölteket támogató Fekete-Győr András, ”inkább ír szeretne lenni” Niedermüller, esetleg Mr. Csaba Horváth, mayor of Budapest 14th district, Zugló.

Soha többé baloldal!

Nyitóképen: Gyurcsány Ferenc. Fotó: Mátrai Dávid