A kormány megbukott

„A diákok kezdeményezte október 23-i budapesti demonstráció és az odáig vezető út, a soha nem látott méretű szolidaritási akciósorozat egyértelműen mutatta, hogy a válság átbillent egy foglalkozási csoport bérküzdelmén. Amikor az óvónők tömegesen és az óvodák működését megbénító módon állnak ki pályatársaikért; amikor a szülők, akik a zsebükön is érzik az oktatás ellehetetlenülését, akár a munkából is elkésve vállalják az élőláncban a láncszem szerepét; amikor a pedagógus szakszervezetek félre tudják tenni az évtizedes rivalizálást, és a szakszervezeti mozgalom egységesen áll a pedagógusok küzdelmei mellé; amikor egy lakásfelújításban hatszámjegyű számlát kiállító mester kedvezményt ad, megtudva, hogy a megrendelő tanár - akkor a nevelés-oktatás ügyéért folytatott társadalmi küzdelem új minősége jelenik meg.

És akkor a diákokról, akik a bőrükön érzik tanáraik sanyarú sorsát, szakmai és egzisztenciális beszorítottságát, még nem is szóltunk. Pedig példa nélküli a kiállásuk, noha érthető: ők azok, akik nap nap után közvetlen kapcsolatban élnek a tanáraikkal, akiktől a tantárgyak mellett az emberi értékek tiszteletét, az ezen értékekért való kiállás fontosságát, a hatalommal szembeni jogos fellépés erkölcsi követelményét, a másik emberért való cselekvés létparancsát is megtanulják.

A nevelés-oktatás rendszere ma súlyos válságban van. Nem mai keletű ez a helyzet, még csak nem is tizenkét éves a folyamat. De valamikor 2011 táján vett egy olyan éles fordulatot, amely felgyorsította a szakadék felé száguldást. Számos jele volt ennek. Oktatáskutató szakemberek, civil szakmai szervezetek évek óta kongatják a vészharangot, és fogalmazzák meg javaslataikat egy XXI. századi nevelés-oktatás kialakítása érdekében.”

Nyitókép: Mandiner-Archív