Putyin egész gondolkodása, ami ebből a beszédből kitetszik, teljesen végletes. És jelen helyzetben mást nem is tehetett, mert megalázó vereség várt volna Oroszországra.
Oroszország részleges mozgósítást rendelt el. Ez annak a nyílt beismerése, hogy a „Különleges Művelet” megbukott. A realitással való szembenézés. Az orosz szerződésesek, a légideszant, a két szeparatista népköztársaság erői, a csecsenek, a Wagner csoport, a Nemzeti Gárda félkatonai csapatai (sőt rendőrök) és az orosz légierő, illetve a flotta
sőt, a nyár végétől immár az elért vonalak védelmére sem. Létszámban ukrán túlerő volt az első pillanattól, és az folyamatosan növekedett.
Az oroszok egészen mostanáig az első napon, február 24-én voltak a legerősebbek, azóta lassan, de biztosan gyengültek. Nem volt elég a néhány ezer önkéntes, a nagy garral beharangozott 3. Hadtest, a szeparatista köztársaságok szinte utolsó férfiainak besorozása sem. Az orosz erők fent felsorolt meglehetősen szedett-vedett, egymással érhető okokból kooperálni rosszul tudó, össze-vissza parancsnoki lánccal rendelkező katonái kimerültek, demoralizálódtak. Az oroszokat támogató szeparatisták hitüket vesztették, látva a harkivi menekülő oroszpártiakat.
Vlagyimir Putyin döntött. Fontos látni, hogy Putyin aligha halálos beteg vagy teljesen irracionális. Ez nyugati propagandaelem (olyan is van) volt tavasszal, ma már elég egyértelmű.
ami elég valószínű, hogy a pozíciójába került volna. A szamarkandi sajtótájékoztatóján egy már nem fiatal, de még erőteljes, ideges, de eltökélt embert láttunk. Ezek fontos dolgok: ideges, eltökélt és magát sarokba szorítottnak érző.
Putyin beszédében mindez benne volt. Kemény szavak és stílus, „nácizás”, „nukleáris válasz”, ha „a Nyugat túlmegy egy határon”.
Külön kiemelte: „nem blöffölők”. Blöff? A helyzet az, hogy február 24-e előtt a megfigyelők többsége (magam is), a nyugati racionalitásból kiindulva úgy gondolta, Putyin nem indít háborút. Blöfföl. De elindította.
Az egész gondolkodása, ami ebből a beszédből kitetszik, teljesen végletes. A Nyugat Ukrajnát felhasználva Oroszország elpusztítására tör, ez ellen kell védekezni, minden eszközzel. Akit el akarnak pusztítani, ugye nincs választása?
Naiv volt persze azt gondolni, hogy egy Putyin típusú személyiség azt, amibe belekezdett, győzelemnek nevezhető eredmény nélkül otthagyja.
De hogy miért kezdett bele?
Nem fenyegette Oroszországot sem a bukdácsoló Ukrajna, sem az önnön ideológiai polgárháborújában vergődő, Afganisztánban magát megalázó USA. Európáról inkább ne beszéljünk, mert az EU leginkább csak saját maga fenyegetésére képes. Oroszország a kazahsztáni és belaruszi sikerek után a csúcson volt, a világ második legerősebbnek gondolt hadseregével és valószínűleg legerősebb nukleáris potenciáljával. De ma már tényleg a lét a tét – ha másé nem, az elit és maga Vlagyimir Putyin léte.
Putyin mögött ugyanis nem egy lázadó progresszív-liberális forradalom, hanem a nagyorosz nacionalizmus jéghideg dühe van. Nem ők persze a többség a társadalomban, de velük van tele a hadsereg, a Nemzeti Gárda és a titkosszolgálatok vezetése. Ők számítanak, nem az egyetemi tanárok és a moszkvai értelmiségik. Amit tőlük hallani, az szörnyű. Komoly az elszánás, hogy addig nem hagyják abba, amíg Ukrajnát a mai formájában szét nem verik. Ennél rosszabb megfogalmazások is vannak.
Nem tudom, mire képes ez részleges mozgósítás.
Miután Moszkva a népszavazások után Oroszországhoz csatolja a négy megyét, Luhanszkban alapvetően védekezni kell, ahogy Donyeck megye kivételével a többi fronton is. Ahhoz, hogy Putyin győzelmet hirdethessen, ez elég.
De kérdés, mire lesz elég a való világban az, ami papíron elég kell, hogy legyen Donyeck megye bevételéhez és a többi megvédéséhez. Oroszország katonailag eddig leszerepelt szinte minden fronton. Lehet, hogy tényleg az ukrán infrastruktúra teljes szétbombázására törnek. Az ukrán hőerőművek, gázmezők jó része keleten van, nincs akadálya a megsemmisítésüknek. Nincs akadálya a felperzselt földnek. Az ukrán nép életének ellehetetlenítése a télen is fegyver önmagában, de ha nincs áram és üzemanyag, a vonatok sem járnak, az a katonai műveleteket is akadályozza. Ebben a Nyugat nem tud segíteni, maximum be tudja fogadni a várható újabb több millió menekültet.
Ahogy várható volt, mert Harkiv után jönnek az új ukrán offenzívák, reagálni kellett.
De Putyin mai beszéde még a vártnál is több okot ad az aggodalomra. Sajnos ez a háború a kiterjedés felé halad, hihetetlen gyorsasággal.
Nyitókép: Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
A Nyugat stratégiai célja a „koreai forgatókönyv” szerinti feltételes döntetlen – Adam Lipowski szerint.
Mitch McConnell szerint a magyar kormány éppen azokkal a hatalmakkal barátkozik, amelyek biztonsági fenyegetést jelentenek a nyugati szövetségi rendszerre, amelynek Magyarország is a része.
Most a helyzet teljesen más. A nyugat most tényleg háborúpárti.
Franciaország, Magyarország és Szerbia különutas Kína-kapcsolata megbontja az európai egységet, és gyengíti az EU-t – erre játszik az oroszok háborúját támogató Peking – írja a Die Welt szerzője.
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
Leonore Gewessler energiaügyi miniszter a történelmi kudarcokról és a Gazprommal kötött átláthatatlan ügyletekről is beszélt a Zeit Online-nak.
