Orbán Trumpnál járt, Gyurcsány Bidennél... csak szeretne

Szörnyülködő beharangozóival a balos sajtó teleszipogta a nyilvánosságot, hogy a magyar miniszterelnököt vendégül látta Donald Trump, Amerika 2021-ben leköszönt republikánus elnöke.

Záporoztak a balos előfelvetések a volt amerikai és a jelenlegi magyar miniszterelnök találkozójának politikai jelentéktelenségéről. Az orbáni elszigeteltség terjesztése sehogy nem illett az ellenzéki mainstream irányvonalába, így Trump elnök meghívását Orbán utolsó szalmaszálának állították be, amivel saját negatív megítélésén próbál kétségbeesetten javítani a magyar miniszterelnök.

Egyetlen szempont alapján szeretnék rávilágítani arra a balos paradoxonra, hogy az állítólag „nem kicsit, hanem nagyon elfogadott” magyar ellenzéki vezető, Gyurcsány Ferenc vajon mit is tud felmutatni Orbán Viktorral szemben saját amerikai reputációját illetően? Semmit, bővebben még annyit se.

A balos média folyton azt harsogja, hogy a Fidesz a sajátjainak kedvez, kizárólag a csókosait hozza helyzetbe és hangszálgyulladásig megy a Lölőzés, a Tiborczozás és az oligarcházás. Az amerikai nagykövet kéretlen tanácsokat osztogat és minden „demokrata” az összes létező felületükön azt visítozza, hogy Orbán megbukott, elfáradt, kiégett.

Észrevételezni szeretném, hogy ugyan kiknek kellene kedveznie, kiket kellene helyzetbe hoznia, kikkel kellene barátkoznia a jobboldali kormányunknak, ha nem a vele világnézetileg azonosulni tudókkal? Akár a gazdaságban, akár a kultúra területén már miért kellene sült bolondként azokat előnyben részesíteni, akik teli tüdőből Orbánoznak, de azért tartanák a markukat, hogy ugyanúgy élhessenek, mint a szocialista kormányzások időszakában. Létezik-e bárhol a világban annyira hülye mecénás, akit, ha sorozatosan képen törölnek és gyaláznak, mégis egyre nagyobb igényt érezne arra, hogy lejáratóját, megalázóját támogassa, helyzetbe hozza? Ha Orbán elfáradt és kiégett, ahogyan szivárványosaink állítják, akkor ezzel a logikával bátran kijelenthető az is, hogy hozzá képest hazai ellenzékünk valóban fáradt és enervált, 12 éve tartó hamutartós pislákolása sem jelenti politikai berendezkedésünk, közéletünk pusztító lángolását, ahogyan azt gondolják magukról. Pusztítani ugyan pusztítanak, de „áldásos” ténykedésük eleddig csak helyi és minden esetben lokalizált, jelentéktelen bozóttüzek kiváltására volt elegendő, kormányváltásra még véletlenül se.

Visszakanyarodva írásom vizsgálati szempontjához, azt látom, hogy a magyar miniszterelnököt Trump elnök szeretettel és tisztelettel fogadta bedminsteri birtokán. Hasonló a hasonlónak örül, tartja a mondás. Ha Orbán nem tényező a világpolitika színterein, akkor Gyurcsány Ferenc, a magyar ellenzék naprendszerének „legfényesebb csillaga” nyilván heti vendég a Fehér Ház jelenlegi demokrata elnökénél. Ott is, itt is annyira demokraták mindannyian, hogy ennél mi sem lenne kézenfekvőbb. Ehelyett mit látunk? Orbán a „tényező”, Gyurcsány meg csak a „fényező” saját fontosságát illetően.

A DK bálványa naponta leírja, hogy készül, készülnek. Lehet, hogy Biden elnök úr meghívására vár a nagy illuzionista, csak még nem tájékoztatták, hogy az amerikai elnök határidőnaplója 2024 végéig telített, azt követően pedig nagy valószínűséggel nem Joe Bidennek fogják hívni az USA elnökét, hanem Donald Trumpnak.

Ha így alakul, akkor Gyurcsány mérget vehet rá, hogy Trump beiktatása után a tengeren túl az első európai meghívott Orbán Viktor lesz és nem ő. Pedig mit nem adna hazánk legnagyobb illúzionistája, ha valaki végre őt hívná meg odaátról és barátjának nevezné, ahogy Trump tette Orbánnal. Ha tanácsolhatom, próbálkozzon az amerikai Népszavás, szintén kellő Orbán fixációval rendelkező Bartus Lászlónál. Washington külsőre vele csak összehozható számára egy szívélyes találkozó, ami még a „Holdról is látszani fog.” Addig meg készüljön csak Gyurcsány úr, mint sem, hogy kikészüljön az idegtépő várakozásban.

A szerző színművész

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher