Az ukrán külügyminiszter durván megfenyegette az oroszokat

„Mentsék az irhájukat, és lépjenek! Tegyék le a fegyvert, adják meg magukat az ukrán erőknek, és lehetőséget kapnak, hogy új életet kezdjenek – jelentette ki a Reuters hírügynökségnek küldött írásos közleményében Dmitro Kuleba külügyminiszter. Az ukrán diplomácia vezetője ezt annak kapcsán közölte, hogy olyan program létrehozását javasolta, amelyen keresztül elősegíthető azoknak az orosz katonáknak a támogatása, akik nem akarnak Ukrajna ellen harcolni. A javasolt dezertálási programról Kuleba úgy fogalmazott, hogy ha csak egyetlen orosz katona is leteszi a fegyvert, azzal ukrán életeket lehet megmenteni, és közelebb kerül a béke.

Szokás szerint haladjunk sorjában, mondjuk a végéről, és kezdjük a békével. A háború befejezése nemcsak úgy képzelhető el, hogy Moszkva leteszi a fegyvert, hanem úgyis, hogy Ukrajna vet véget az értelmetlen vérontásnak, amiben egyre több katona és civil hal meg, miközben az oroszok négyzetkilométerről négyzetkilométerre haladnak előre, és egyre több területet foglalnak el. Továbbá a háború abbamaradna akkor is, ha a Nyugat, élen az USA-val nem tömné fegyverrel a színészelnök csapatait. Én az utóbbi verziót támogatom.

Ami pedig a magas lóról leadott, teljesen megalapozatlan optimizmustól duzzadó nyilatkozatot illeti, az leginkább tragikomikumba illik. Arról árulkodik, hogy Kuleba álomvilágban él (erősebben fogalmazva megbolondult), tudatmódosító szert használ, vagy nincs tisztában a realitásokkal. A valóság ugyanis az, hogy egyelőre az orosz csapatok vannak az egykori Ukrajna területén, körülbelül annak csaknem negyedét elfoglalva. S ha lassan is, de még mindig az oroszok nyomulnak előre, és nem fordítva. Annyira nem, hogy néhány napja egy nagy ukrán ellentámadás úgy halt el, hogy keleti szomszédunk hadserege sok száz katonát és rengeteg katonai járművet – harckocsit, gyalogsági és egyéb páncélozott harcjárművet – vesztett, ami brutális. Tehát annak az esélye, hogy ebben a helyzetben az oroszok majd tömegesen »mentik az irhájukat és lelépnek«, nagyon kicsi. Mondhatnám úgyis, hogy 0, zéró. Hamarabb érnek az oroszok Odesszába és Kijevbe, minthogy visszavonulnának. Persze ezt Kuleba is tudja, csak görcsösen ragaszkodik egy álomhoz, a győzelemhez, amit már annyiszor mondtak el egymásnak, a világnak, hogy lassan maguk is elhiszik. Csak hát rá kell néha nézni a térképre, és akkor szembejön a valóság!”

Kapcsolódó

Nyitókép: Bekezdések Facebook-oldala