Ukrajna előnyben részesítése nem felelne meg a „méltányos és szigorú feltételrendszer alkalmazása a tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások minden szakaszában” előírásnak. A hivatkozott feltételrendszert az úgynevezett koppenhágai kritériumok tartalmazzák. Ezek közé tartozik a működő piacgazdaság, a stabil demokrácia és a jogállamiság megléte, valamint az, hogy a csatlakozni kívánó ország elfogadja az uniós jogszabályokat, ideértve az euróra vonatkozó feltételeket is.
Működő piacgazdaságról egy háború sújtotta ország esetében aligha lehet beszélni. Hasonló kérdések merülnek fel az működő demokrácia kritérium esetében is – amely a háború előtt sem egészen tudott megfelelni ezeknek az elvárásoknak (rendszerszintű korrupciós kockázatokról, nem kiszámítható jogi környezetről, a kisebbségi jogok megsértéséről és más jelentős problémákról érkeztek jelentések az elmúlt években).
A működő demokrácia egyik alapelemének tekinthetjük az állam területe feletti államigazgatási és rendőri-katonai kontroll gyakorlását is, amely egy háborús helyzetben több mint lehetetlen. Ebben a helyzetben az uniós jogszabályok és az euró bevezetésnek elfogadása legfeljebb valamilyen politikai nyilatkozat lehet, semmint valós jogi alapokon álló döntés.
Ukrajna jelen állapotában tehát nem felel meg a koppenhágai kritériumoknak.
Folytatva a stratégiai feltételeket Ukrajna különleges elbírálásban részesítése nem felelne meg a harmadik stratégiai elvárásnak sem, amely nagyobb fokú átláthatóságról és jobb kommunikációról szól, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a polgárok széles körű és tartós támogatását a bővítés iránt. A fentiek tükrében könnyen belátható, hogy az uniós intézményekbe vetett egyébként sem erős bizalmat ásná alá Ukrajna EU-tagságának erőltetése.