Olyan borzasztóan egyenlőtlen országokban, mint amilyen Magyarország, a magukra hagyott tömegeket az újraelosztásban szerencsésebbek megvetik.
„A hírhedt szavazatszámlálós tapasztalatok egyikében ez áll: »Jönnek az alkoholszagú, mosdatlan, rosszfogú, tudatlan emberek sorra, érkeznek ebbe a külvárosi lepusztult kultúrházba, és leszavaznak a Fideszre, mert ez nekik megfelel, nem is lehetne jobb.« Ezeket a frázisokat ismerjük.
Olyan borzasztóan egyenlőtlen országokban, mint amilyen Magyarország, a magukra hagyott tömegeket az újraelosztásban szerencsésebbek megvetik. Az individualista téveszmék miatt az a hiedelem alakul ki, hogy az alkoholproblémák csupán saját döntések eredményei, a fogak állapota csak hanyagság következménye, a tudatlanság is csak a léhaságot jelzi.
Ahogy a rasszisták tömegeket jellemeznek, és esszencialista módon valamiféle biológiai magyarázatot keresnek a feltételezett alsóbbrendűségre, úgy a valósággal találkozó szavazatszámláló is – hangsúlyozva önnön iskolázottságát – esszencializál. Eközben a magukra hagyottak továbbra is magukra maradnak. Mert az egyik oldal azzal van elfoglalva, hogy a fogaikat mérje fel, a másik pedig azzal, hogy abban az állapotban tartsa őket, amelyikben vannak. Az egyik megveti őket, és ezt beismeri, a másik megveti őket, miközben romanticizálja ezt az állapotot. Arról kevesen beszélnek, és talán nem sok eredménnyel, hogy valóban nincs ez rendben, és hogy tenni kellene valamit.
A 19. században a narodnyikok Oroszországban, az agrárpopulisták az Egyesült Államokban »a néphez« fordultak, hogy tanuljanak tőle, párbeszédet folytassanak, és egy közös társadalmat alkossanak (erről érdemes elolvasni Paár Ádám remek könyvét). A modernitásban a populizmus úttörői voltak ők: azé a populizmusé, amelyik nem a nép spektákulumát ígérte, nem egy Facebook-posztot akart »a népről«, giccsparádét jurtában, nem helóröfit meg disznóvágós videót pálinkáspohárral, hanem azé a populizmusé, amelyik valóban a népet akarta képviselni.
Demokrata populizmus volt ez, amelyikből ma keveset találunk. Nem tartotta el a kisujját, ha szakadt volt valakin a mellény. Nem undorodott a valóságtól, és nem a kizáráson dolgozott, hanem a befogadáson. Akár: a felemelésen. Merte azt gondolni, hogy egyszerre lehet tanulni, tanulni, tanulni és tanítani, tanítani, tanítani.
Ez hiányzik ma, rettentően.”
Nyitókép: MTI/Komka Péter
„Magyarország sorsáról csak a magyar emberek dönthetnek! Várjuk az Ön véleményét is!” – hangsúlyozta videóüzenetében a kormányfő.
Nem tudok mit kezdeni azokkal, akik még büszkék is arra, hogy konkrétan nem nézik meg a tartalmainkat, se cikkeket, se magát az Orbán-interjút.
Ma több, mint félmillió magyar él DK-s polgármester által irányított településen.
A rendező arról is beszélt, hogy eddig nem járt a Pride-ra, de idén biztosan ott lesz.
Petíció indult a Tisza Párt ellen Kollár Kinga EP-képviselő botrányos mondatai nyomán, a részletekről az egyik kezdeményező, Szűcs Gábor jogász, a XXI. Század Intézet elemzője, a Megafon tagja, a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja.
Ide vezet a liberális politika a gyakorlatban.
„Isten nyugosztalja Tiffán Zsoltot!” – írta közösségi oldalán a miniszterelnök.
