„A Szovjetunió valóban emberfeletti áldozatokat hozott a náci Németország legyőzéséért, több mint húszmillió polgára esett a háború áldozatául. Ez közel százszorosa az amerikai háborús áldozatoknak. A világháború menete Sztálingrádnál fordult meg, és a kelet-európai zsidóságot a Vörös Hadsereg mentette meg a teljes kiirtástól. Ezek alapvető történelmi tények, és az oroszoknak igazuk van abban, hogy a mai nyugati (és közép-európai) köztudatban elhalványult e hőstettek emléke. De a felszabadítóként érkező szovjet csapatok nyomában nem a szabadság, hanem egy új diktatúra érkezett, s ezt nehéz lenne elfelejteni.
Az orosz–ukrán háború etnikai és területi okait a külvilág akkor is megérti, ha nem fogadja el őket az invázió jogos okaként. Szeparatista törekvések másutt is vannak, Koszovó esetében a Nyugat is azonosul velük. Annál érthetetlenebb a külvilág számára az a heves nácizás és neonácizás, amellyel az oroszok és ukránok egymást gyalázzák. Annak ellenére, hogy Zelenszkij nagyapja és Putyin apja ugyanabban a Vörös Hadseregben szolgált, és mindkettejük családjából többeket megöltek a nácik, hasonlóan sok millió más szovjet emberhez. Tény, hogy a német megszállókkal sok ukrán együttműködött, jórészt a sztálini elnyomás reakciójaként, de azért számos orosz kollaboráns is akadt.