Tetszik, nem tetszik, egy hajóban ülünk Ukrajnával

„Úgy tűnik, Magyarországon immár Ukrajna és az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij is ellenségnek számít. Mit gondol, hogyan lehet ezt egy olyan ország lakosságával elfogadtatni, amely rengeteget szenvedett az oroszoktól és a szovjetektől?

A kellő alapossággal, szisztematikusan terjesztett abszurd nézetek a lakosság többsége számára könnyen fogyaszthatók. Ez nem magyar sajátosság. Láthattunk hasonlót az Egyesült Államokban is: amikor Donald Trump volt elnök hülyeségek garmadájával tudott nagyszámú hívet szerezni magának a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos eszmefuttatásoktól kezdve egészen addig az általa hallgatólagosan támogatott őrületig, hogy egy titkos illuminátus központból homoszexuálisok irányítják a világot. Erre az amerikai szavazók nem jelentéktelen része vevő volt, pedig ott nincs a hazaihoz hasonló kormánymédia, működik a fékek és ellensúlyok rendszere.

Másik példa: Angliában el lehetett fogadtatni a lakosság többségével, hogy a brexit jólétet hoz, holott mindenki tudhatta, aki egy kicsit is foglalkozott közgazdaságtannal, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Nem meglepő tehát, hogy az Ukrajnával kapcsolatos hivatalos orosz narratívát sikerrel hintették el minálunk, ráadásul a magyar kormánypropagandának, szemben az angollal vagy az amerikaival, sokkal nagyobbak a lehetőségei. A rendszer a maga szempontjából ügyesen játszik rá a választópolgárok alantas ösztöneire is. Ami nemcsak nemzeti szégyen, de úgy vélem, hogy az alaptörvényünkkel is ellentétes.

Miért?

Az alaptörvényben az szerepel, hogy a magyar kormánynak kötelessége támogatnia a határon túli magyarok szülőföldjükön való boldogulását. Ezeknek az embereknek a szülőföldje Ukrajna, tehát tetszik, nem tetszik, egy hajóban ülünk Ukrajnával. Nem ülünk viszont egy hajóban Oroszországgal, hiszen ott nem él magyar nemzetiség.

Moszkva háborús propagandája magyar nyelven is könnyen hozzáférhető, elegendő csupán bizonyos lapokat elolvasni. A mostani orosz propaganda mennyire különbözik a második világháborústól?

A második világháborús kommunista propagandának volt egy komoly születési hibája. Olyan rendszert kívánt népszerűsíteni, amelyről az emberek többsége azt gondolta, hogy rettenetes. Ezzel együtt a kommunista propagandának volt legalább elméletben pozitív üzenete is, túl az antifasiszta narratíván. A mai putyini rendszerben viszont szó sincs arról, hogy egy orosz politikai uralom miért hozhat majd megváltást az elfoglalt területeken élőknek. Csupán destruktív üzenete van: a nyugati politikai modell rothadt, bűnös és elvetendő, alternatívát viszont nem állítanak fel. Ennek kidolgozását rábízzák a helytartókra – Magyarországon például Orbán Viktorra. Különbséget láthatunk abban is a második világháborúhoz képest, hogy kialakult egy rendkívül szoros állam – egyház viszony, ami a propagandában nagy hangsúlyt kap. A kommunista diktatúra nem népszerűsítette az egyházat, hanem az elpusztítására törekedett. Most viszont a putyini modell szerint az egyház nem csupán szövetségese az államnak, hanem szervesen beépül az állami erőszakszervezet mindennapjaiba.”

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi