Szólni kellene Brüsszelnek, túlságosan belejött a szankciós dirigálásba

„A gazdagok kárán sokan mulatnak. Az Oroszország ellen hozott szankciók közül kétségkívül azok a legnépszerűbbek, amelyek a milliárdosok bankbetéteit és villáit zárolják vagy kobozzák el. A nyílt tengeren vagy a kikötőkben elkapott luxusjachtok pedig egyenesen a kalózfilmek romantikáját idézik, vidám dolog elnézni, ahogy szürke uniós bürokraták rettenthetetlen kalózkapitánnyá válnak. Legjobban persze Putyin elnök örül az ilyen jeleneteknek, hiszen ezek az oligarchák az orosz adóhatóság elől csempészték nyugatra a milliárdjaikat. Most legalább megtanulják, hogy okosabb otthon adózni és együttműködni a hazai rendszerrel. 

A modern történelemben még egyetlen ország ellen sem hoztak olyan totális szankciórendszert, mint amelyet a Nyugat mostanában Oroszország ellen vezetett be. Az orosz macskákat, Turgenyev tölgyfáját, a paralimpikonokat, Puskint és Csajkovszkijt betiltó döntéseket az a fajta mindent túllihegő, stréber megfelelési kényszer diktálja, amely a legnemesebb ügyeket is beárnyékolja. Mivel Európában az orosz a leginkább cicabarát nép, körükben a macskaszankció aligha növeli a Nyugat iránti rokonszenvet. De a cicák megbüntetésénél sokkal súlyosabb károkat okoz a tudományos együttműködés megszakítása. Az európaiak sok más projekt mellett felmondták a szibériai permafroszt olvadásával kapcsolatos kutatásokat is, miközben ez a folyamat jelentősen felgyorsítja a klímaváltozást.  A közös nyugati–orosz klímavédelmi programok felfüggesztése ellentétes a józan ésszel és az emberiség elemi érdekeivel.

A valóban súlyos szankciók azok, amelyek az orosz gazdaságot kívánják sújtani. E szankciók erkölcsi jogosságát elvben el kell ismerni. Ha felháborít minket az ukrán városok bombázása és a kényszerű menekültáradat, de a nukleáris háború veszélye miatt nem akarunk háborúba keveredni Oroszországgal, akkor legalább a gazdasági kapcsolatokban szakítanunk kell a »business as usual« cinizmusával. Számos nyugati cég ezért önként bezárta oroszországi üzleteit, vállalkozásait, súlyos veszteséget okozva magának és részvényeseinek. Akár önként, akár a közhangulat nyomására tették, mindenképpen szolidaritást vállalnak az invázió áldozataival. Az ilyen áldozat mindenképp erkölcsi elismerést érdemel.”

Nyitókép: EyePress News / EyePress via AFP