„Puzsér Róbert és Schiffer András azon vitatkoznak az Indexen, hogyan felejtsük el a ballib értelmiséget. Szóváltásuk azonban tragikomikus módon félrecsúszott, egy kicsit távolabbról nézve úgy tűnik, mintha csak a döglött oroszlán rugdosásában versenyeznének. Puzsér ugyan kijelenti, hogy »a megbélyegzés és a kirekesztés nem lehet a mi eszközünk«, azonban »a hat romlott és semmirekellő párt« elleni dühödt kirohanásait újra és újra megszakítja a legyalázott politikai és publicisztikai ellenfelek terjedelmes, név szerinti felsorolása. Schiffer neveket nem említ, csak a vádiratot, a balliberális értelmiség fertelmes bűneinek lajstromát szaporítja, s a vádlottak padjára a pártok mellé odaülteti teljes értelmiségi holdudvarukat is. Pedig mintha nem is ezt akarták volna mondani.
Puzsér – sok más kollégájához hasonlóan – a sikertelen ellenzéki pártok leváltását követeli. Az általuk »túszul ejtett ellenzék« vezetését »három-négy értékes és karizmatikus politikusra« bízná, akik a ballib tömb »hatalmas erejét« mozgósítva a nemzeti radikális kurzus kihívói lehetnének. Schiffer joggal kérdezi, hogy miért pont a sokszorosan levitézlett ballib élén akar megküzdeni a hétfejű NER-rel. Puzsér erre azt válaszolja, hogy azért, mert ők ketten is odatartoznak, az igazi szocdemek, zöldek és liberálisok népes táborával együtt.
Gratulálok, ennél szerencsétlenebb két alapállásból nem is lehetne nekilátni a rendszerkritikának (vagy micsodának).
Puzsér a baloldali politika megújítására keres vállalkozókat, és megbocsátja a létező ballib értelmiségnek, hogy a létező ballib pártokat támogatták, mert most »nyitottságra, nagyvonalúságra, korrektségre és mértékletességre volna szükség«. Részéről ennek a magatartásnak a példája, gondolom, a hazug és korrupt csürhének titulált ellenfeleire szórt szitokáradat és személyes sérelmeinek hangoztatása. Ez bizonyára nagy kedvet csinál a baloldali értelmiségnek, hogy a régiek ellenében egy új szervezetet támogassanak. Schiffer sejteti, hogy ez nem fog menni, de azután annyira belefeledkezik ennek az Orbánnal és a globális kapitalizmussal egyszerre paktáló, kudarcot kudarcra halmozó társaságnak a szidalmazásába, mintha nem is lehetne ennél fontosabb mondanivalója. Ugyanazt a hibát követik el, amit most sokan az ellenzéki pártok szemére hánynak: hogy sérelmi politikával, bűneik hánytorgatásával, »negatív kampánnyal« próbálják ellenfeleiket tönkretenni. S nem veszik észre, hogy a ballib semmi egyéb: homályos értelmű szitokszó, amelyet a magát jobboldaliként azonosító politika kreált, de többé arra sem alkalmas, amire kitalálták, a DK-tól a Jobbikig tartó pártkeverék megnevezésére.”
Nyitókép: MTI / Mohai Balázs