84.1.3. Ma olyan országban élünk, ahol a buszmegállókban „…az ukránok magukat bombázzák…” kezdetű beszélgetésfoszlányokat csíphet el az ember. Olyan országban, ahol a közéleti médiafelületek nyolcvan százalékát lopott állami pénzekből gond nélkül összevásárló és fenntartó kormányzati kommunikációs rendszer képes beadni azt a lakosság jó részének, hogy Ukrajna cirkálórakéták, szőnyegbombázások és csak rá vadászó elit egységek elől bújkáló elnöke telefonon Márki-Zay Péterrel konspirál Orbán Viktor megbuktatásáról a rommá lőtt Kijevből.
Ahol valamiféle hazafias kiállásnak, vagy nem tudom én, „tökösségnek” (de legalábbis kifizetődőnek) számít elküldeni a picsába a puszta létéért fegyverrel küzdő ország vezetőjét, mert a mi mélyorbáni rendszerünk legnagyszerűbb vezetőjét, az emojicsaták rettenthetetlen vezénylőtábornokát merte kritizálni árulása miatt. Ahol a fent említett köz- és egyéb médiákumok észak-koreai stílusú videocsasztukákkal és enyhén kágébés stichtű szakértésnek álcázott agykontrollal meggyőzték a népesség sajnos jelentős részét arról, hogy V. Putyin rendszere valamiféle működőképes, szolid, keresztény demokrácia, a dekadens Nyugat valódi, életerős, dinamikus alternatívája, és nem pedig gyilkos titkosszolgálati diktatúra.
Ahol csodálatra méltóan hősies, Petőfi-versekbe illően hazafias „szabadságharcokat” lehet vívni naponta képzelt ellenfelek ellen, és győztesnek hirdetni magunk, közben a valódi fegyverekkel valódi szabadságharcot vívó szomszédra köpködni, cinikusan, gyáván beszólogatni.”
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
A cikk Uj Péter 444-es főszerkesztő heti hírlevelében jelent meg