Meglepő, hogy tízezrek kaptak érdemi segítséget a „migránskerítéseket” építők földjén.
„Felületes ránézésre úgy tűnhet, a magyarországi kormány hozzáállása a menekültekhez gyökeresen megváltozott az ukrajnai háború kitörése után. »Ukrajnából Magyarországra érkező menekült ember ellátatlanul nem marad«, mondta március elején a miniszterelnök Beregsurányban, ami a változó retorika feltűnő példája. A menekültek 3 hónapig ellátást kapnak, azok, akiknek nincsen magyarországi ismerősük, ideiglenes szálláson találhatnak oltalomra, s a menekülteket foglalkoztató vállalatok állami támogatáshoz jutnak, melyet az újonnan érkezett munkások utazási költségeire és szállásdíjára fordíthatnak. A vállalkozói ész, amely mindent egyetlen nevezőre hoz, hogy egyenlőként vesse bele a termelésbe, azonnal szikrát fogott: bár a menekültek érkezése nem oldja meg a »munkaerőhiányt«, a nemzetgazdaság készen áll a kihívásra. Más elbeszélés ez, mint amit még 2019-ben is hallhattunk »a keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerőpótlásról«, amely a migránst még kizsákmányolni sem kívánja.
A kormány akrobatamutatványához azonban egy fontos elhatárolást kellett felerősíteni migráns és menekült között, noha a különbség cseppet sem magától értetődő. Erre először nem 2022-ben került sor, hanem a 2018-as országgyűlési választások előtt. A kampány során megfogalmazott, az újabb kétharmados győzelem után elfogadott – a menekültek megsegítésére alapult szervezeteket szankcionáló – Stop Soros törvénycsomag alapot biztosított ehhez. A migráns eszerint »megélhetési bevándorló«, a menekült pedig üldözött ember. Az egyik »illegális«, a másikon a kormányzati Hungary Helps keretprogram segít – »helyben«. 2018 előtt a különbség nem volt nyilvánvaló, gondoljunk csak a Balatonnál üdülő befogadott menekültek elleni gyűlöletkampányra.
Ugyanakkor a migráns-bevándorló kifejezés eleve tisztázatlan, nincs formális definíciója a nemzetközi jogban. Ha pedig a segítségnyújtás, a vendégbarátság felől tekintjük, a különbség elenyésző. Az, hogy valaki a klímaváltozás, háború elől menekül vagy a megélhetése lehetetlenül el, s ezért vált hazát, egyre megy. Nem így az állam szótárában. A migránst belevetették a magyar nyelvbe[1], s míg azok előtt, akikre utalt, a határt lezárták, maga a kifejezés határtalan pályát futott be. Noha a különbség megfogalmazását egy banális véletlen eredményezte – egy külügyi helyettes államtitkár elszólása 1300 befogadott menekültről –, a »megélhetési bevándorlók« elkülönítése a menekültektől már a 2019-es venezuelai válság idején is eredményesnek bizonyult. »A menekültek nem migránsok, hanem bekopogtatnak az ajtón« – mondta el a miniszterelnök, mintha menekültnek lenni etikett kérdése lenne.”
Nyitóképen: Az orosz-ukrán háború elől Ukrajnából menekülők a záhonyi vasútállomáson 2022. március 14-én. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
