A sok kulcsfontosságú esemény között a tanárok tiltakozása az egyik ilyen forrópont, ahol végletekig pörög a demagógia gépezet. Nézzünk kicsit a folyamatok mögé, indítsunk messziről!
Azt már az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában felismerték az akkor még fél-illegálisan szerveződő baloldali és szélsőliberális erők, azaz az akkori SZDSZ, DK és Momentum-szerű csoportosulások, hogy »akié az iskola, azé a nemzet lelke.« Éppen ezért mindent megtetettek, hogy a nemzeti és keresztény tartású oktatást kiragadják az egyházak kezéből. Teljes sikerrel e téren csak a második világháború utáni időszakra, 1945 után járt ez az elképzelés. A kommunista diktatúrában elsődleges fontosságú volt, hogy az oktatásban a marxista-leninista tartalmú tananyag érvényesüljön, az iskolákban tanító tanárok pedig a többségében a rendszer elkötelezettjei, de legalábbis kritikátlan kiszolgálói legyenek. Mindig voltak üde kivételek, de arra azért kínosan ügyeltek, hogy ez a kontroll az iskolákban többé-kevésbé érvényesüljön, és ha voltak is olyan tanárok, akik ezzel nem értettek egyet, azok legalább tegyenek úgy, mintha…”
Nyitókép: MTI / Kovács Tamás