Egy Tamás Gáspár Miklós vagy Kéri László ma már közel sem jelent akkora varázslatot, mint amikor Jordán Adél, Nagy Ervin vagy Lengyel Tamás elégedetlen a rendszerrel.
„Mindannyian tudjuk, kik a közélet legbölcsebb és legélesebb szemű szakértői. Hát persze, hogy az előadóművészekről beszélek! Brit tudósok máig nem tudtak magyarázatot adni rá, hogy miért változtatja politikai vátesszé az embert, ha eljátszotta már III. Richárdot vagy Csehov három nővérének egyikét, illetve volt egy-két slágerlistavezető sikerdala. De hát ugyanez a jelenség megfejtésre vár még a hollywoodi színészek és popvilágsztárok esetében is. Viszont mégse lehet a végtelenségig várni a brit tudósok tudományos igényességű állásfoglalására, hiszen a világnak szüksége van ezekre a politikai kinyilatkoztatásokra, amelyeket az előadóművészektől kap. Nélkülözhetetlenek ezek az erkölcspolitikai iránymutatások, amelyekkel útbaigazítanak minket, ha eltévedünk a közélet útvesztőjében. Köszönjük, híres színészek!
A Nyugathoz való kulturális felzárkózásunk csalhatatlan jele, hogy a kötött kardigános muciológusokat (szociológusok, filozófusok, közgazdasági esztéták, jogszociológusok, jogesztéták, szociofilozófusok, politológiai esztéták stb.) egyre inkább leváltják az előadóművészek a társadalmi iránytűként szolgáló közbölcsek karában. Egy Tamás Gáspár Miklós vagy Kéri László ma már közel sem jelent akkora varázslatot, mint amikor Jordán Adél, Nagy Ervin vagy Lengyel Tamás elégedetlen a rendszerrel.”