A „derék kormánypárti hülye” válasza Hont Andrásnak, a lelki hontalannak

András! Ha már a hülye szót használta minősítésemre, akkor autentikusabb lett volna, ha úgy írja, hogy HÜJE. Ez esetben éreztem volna cinkos összekacsintását elvtijeivel. Tudja a Kunhalmira meg a Bangónéra gondolok, akik felteszik a kérdést, hogy „Képviselőkbe FOLYTANI a szót illendő?”

Amikor az ember, avagy pardon, egy HÜLYE kiérdemli Hont Andrástól, hogy drága idejéből néhány mikrosecundumot fordítson egy „másfélperces szabadúszó kikiáltóra”, azaz rám, nos akkor még Greta Thunberg is felszisszenne, ha észlelné Andrásunk éterbe böfögött értelmetlen károsanyag-kibocsátását.

Írásomban annak adtam hangot, hogy saját véleményem szerint az újságírás napjainkra mivé kezd válni. A döntést ennek megítélésére a tisztelt olvasókra bíztam, nem Hont Andrásra. A személyeskedésekkel színesített dödögésére nem kívánok reagálni, mert az teljességgel kontraproduktív.

A társulati lét és a szabadúszó színészi státusz egyike sem leminősítő tényező, hiszen, ha jól emlékszem a társulati tagság 1994 körül szűnt meg a Madách Színházban és attól kezdődőenminden színész vállalkozói szerződéssel vált foglalkoztatottá. Ettől még lelkében az addig ott dolgoztatott művészember továbbra is társulati tag a szó nemes értelmében, hiszen ugyanúgyszerepeket játszik, ahogy a változás előtt tette. Más példával élve, azért, hogy Hont András is értse, Trianon után az elcsatolt részek magyarjai ugyanúgy magyarok maradtak, ahogy annak előtte. A határmódosítás miatt, az emberek államközi szerződés szerinti megváltozottbesorolása ellenére érzelmi és kötődési viszonyukban mit sem változtak. Így vagyok én ezzel több, mint 25 éves Madách Színházas múltam után is. Talán így már érthető Hont Andrásszámára, miért szánalmas azon fogást keresnie, hogy valaki tagként, vagy szabadúszóként tekinti magát egy adott közösséghez tartozónak.

Végezetül azt nem értem, hogy Hont Andrásnak önnön szabadúszói státusza, hol ide, hol oda sasszézása eddigi élete során, az miért nem jelent negatív viszonyítási alapot önmaga megítélésénél? Fenntartom, hogy Hont András képtelen az értelmes és építő szándékú véleményre, hozzászólásra, mint ahogy arra is képtelen, hogy olvasni tudjon az írásait követő kommentek rá vonatkozó „baráti” pársorosaiból.

Derék „kormánypári hülyeként” én legalább következetes vagyok világnézeti irányultságom megvallását illetően, ellentétben vele, aki véleményem szerint sajnos még csak ott tart, hogyhontandrási lelki hontalanságával küzdve, reményvesztetten keresi saját létezése békét adó oázisát.

A szerző színművész