Most, megint, nem az ellenzék diktál

„Az ellenzék Egységben Magyarországért néven indul a tavaszi választáson, ez lesz majd a szavazólapon. Ezt közölte a közös miniszterelnök-jelölt, aki a kulcsszónak az egységet tartja, amivel azt hangsúlyozzák, hogy ez már több mint összefogás. Csakhogy az előválasztás egyértelmű sikere után a résztvevők nem ott folytatták, ahol kellett volna.

Ugye emlékszünk még arra az ijedtségre, amit az előválasztás első, majd második fordulója okozott, a miniszterelnök-jelölti viták élesbe fordulása. Azt hittük – már akik a kormányváltásban reménykedünk –, hogy a nagy összefogásnak máris vége van, itt már olyan sebeket okoznak egymásnak a versengő felek, amelyek nyolc napon túl gyógyulnak. Mérgezett szavak röppentek egymás felé, a Fidesz-hívők nagy-nagy örömére; azt gondolták, az együttműködésnek már itt vége szakad. Aztán, amikor vége lett a nagy versenyfutásnak, és mégsem az szakította át a célszalagot, akit Orbánék szerettek volna, hirtelen béke költözött az ellenzéki sorokba, mindenki letette a nagyesküt: odaáll Márki-Zay mellé, és lenyeli a vereség keserű ízét.

Tényleg gyors volt az oldódás, ami arra is figyelmeztetett bennünket, ne emeljük magasabbra a napi történéseket, ne vonjunk le egy-egy konfliktusból messzemenő következtetéseket. Ahol vágják a fát – tartja a mondás –, hullik a forgács, de a forgács eltakarítható, és ha így teszünk – és úgy tűnt: így tettek – ott állunk a tisztáson.

Mindezt csak azért bocsátottam előre, mert mostanság mintha újra ugyanott tartanánk, nem látjuk a fától – a tisztást. Kiéleződni látszanak az ellentétek, és az a látszat keletkezik, mintha a párt nélküli Márki-Zay immár útban lenne. Hallani hangokat – maga a jelölt erősíti ezt meg –, hogy egyesek cserében gondolkodnak; új miniszterelnök-jelöltet szeretnének állítani. Nem tudom, hogy így van-e, azt azonban igen, hogy egy ilyen lépés, de már a gondolat is kerékbe töri az ellenzék ambícióját, és – főként – a váltásban reménykedők hitét is. Lehet, hogy ez a zökkenő – és bízzunk benne: nem több annál – szükségszerűen következett be, az előválasztás hosszú menetelése és az összefogás pártjainak eltérő értékrendje, akarata konfliktusokat szül, ám ez sem több annál, mint amit a miniszterelnök-jelölti vitákon éreztünk.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt