„Vannak kérdések, amelyeket értelmes korokban évszázadokig nem tesz föl az ember, mivel a válasz nyilvánvaló. De vannak korszakok, amikor a legértelmetlenebb kérdést is föl kell tenni, mert akár a túlélés múlhat rajta. Ezt tette most Orbán Viktor miniszterelnök, amikor történelmi összefüggésbe helyezte a magyar Alkotmánybíróság döntését. Idézzük: »Az Európai Bíróság ítéletével arra kötelezte Magyarországot, hogy ellentétben az Alaptörvény szabályaival engedje be azokat a migránsokat, akiket eddig a kerítés és a magyar határőrök feltartóztattak.« »A magyar kormány az Alkotmánybírósághoz fordult a kérdéssel: Mi a teendő?«
Ez a »Mi a teendő?« megfelel a címben föltett kérdésnek. Bővíthetjük is: mitől ember az ember? Az Alkotmánybíróság bölcsen válaszolt rá. Idézzük ismét a miniszterelnököt, aki Szamizdat 15. című jegyzetében ezt így rögzítette: »Az Alkotmánybíróság három döntést hozott. 1. Megerősítette, hogy a kormánynak alkotmányos identitásunkat meg kell védenie, akkor is, ha ez ellentétes az Európai Bíróság ítéletével. 2. Kimondta, hogy amennyiben az unió intézményei nem gyakorolják hatékonyan a megosztott hatásköröket, a magyar hatóságok gyakorolhatják azokat. 3. Leszögezte, hogy a migráció és az emberi méltóság kapcsolata az őslakosok szempontjából is vizsgálandó.«
A címben föltett kérdésre a harmadik válasz adott feleletet. Az emberi méltóság és a népvándorlás gyakorlata »az őslakosok szempontjából is vizsgálandó«. Akár úgy is mondhatnánk, van-e joga egy közösségnek (nemzetnek, etnikumnak, népnek) a saját hagyományai szerint a saját életterében a saját kultúrája szerint, a saját nyelvében élni, avagy felülírhatja-e ezt a jogot egy, a közösségénél nagyobb és erősebb akarat. Történelmietlenül téve föl a kérdést, vajon lett volna-e joguk az aztékoknak és a majáknak az azték és a maja életre, avagy volt-e joguk az egri hősöknek Eger várát megvédelmezni, jogos áldozatot hozott-e Zrínyi Miklós, így tovább.”
Kép: Demokrata portréfilm